Mielőtt bárki megijedne, nem, nincs ilyen, legalábbis tudomásom szerint, de egy címtől elvárható, hogy érzékeltesse a tartalmat, ugye?

A mindennapi kifejezés nem véletlen, olyan fogalomra, szavakra gondolok itt, amit nagy tömegben, gyakran, előszeretettel használunk, azt a látszatot keltve, hogy tisztában is vagyunk a jelentésével. Sok esetben ez így is van, és a látszat egyben a valóság: pontosan tudjuk, miről beszélünk.

Csodálatos dolog a szofisztikált kifejezésmód, és egyáltalán nem valami űrbéli gyémánt, ami csak keveseknek adatik meg: törekedjünk csak arra, hogy minél többen minél inkább ezt a kifejezésmódot preferálják. Szókincsünk vagy fogalomtárunk bővítése érdekes és izgalmas küldetés.

Vigyáznunk kell azonban arra, hogy csak olyan szavakat használjunk, amelyeknek jelentésével a legmesszemenőbbig tisztában vagyunk. Így ugyanis elkerülhetjük, hogy nevetség tárgyává váljunk, vagy félreértésre adjunk okot.

Vannak persze esetek, amikor legyintünk, nem olyan fontos, hogy normann, nordmann, normand vagy normandiai az a fa, a lényeg, hogy jó illata legyen, és a macska megcélozhassa a díszeket rajta. Ebben a megközelítésben is van valami, de azért a stíluskommunikáció fogalmával azonosulva válasszuk ezúttal a tartalmilag helyes megközelítést.

Egy-egy szó, kifejezés mögöttes tartalma olyasvalami, amivel azonosulnunk kell, vagy legalábbis tisztában lenni azzal, hogy amikor használjuk, pontosan azt közöljük vele, amit szeretnénk. Így van ez a szimbólumokkal is.

Ezúttal példaként álljon itt két mindennapi fogalom: egy gyakran rosszul használt megnevezés és egy divatos, de talán kevéssé ismert szimbólum: a nordmann fenyő és a grincsfa.

A grincsfa alapvetően nem más, mint egy jól mutató dísz a lakásban karácsony táján, sőt, némi díszcserével vagy anélkül, akár az egész év során. Talán sokan vannak olyanok is, akik úgy viszik haza otthonukba, hogy még a nevét sem tudják, nemhogy azt, honnan ered. Hazájában, Észak-Amerikában valószínűleg az eredeti mesét ismerve a legtöbb gyerek is tisztában van a történetével, és ennek biztos tudatában állítanak ilyet, akár azért, mert üzenni akarnak vele, akár azért, mert szép.

A zöld dísz manófa néven is ismert. Arról a mesebeli zöld lényről kapta a nevét, aki a történet szerint megutálja a karácsonyt, ezért elhatározza, hogy ellopja azt. Itt kezdődik a grincsfa mögöttes jelentése: alakja egy megkötözött fenyőt szimbolizál, a hegye lefelé mutat, a zsurló pedig, amiből jellemzően készül, mérgező. Nincs rajta semmilyen világítás, gyertya. A klasszikus keresztény adventi koszorú jelentésével ellentétben, ahol a négy gyertya olyan fogalmakat szimbolizál, mint a hit, a remény, az öröm és a szeretetet, a grincsfa a bűnös megbéklyózását és – a vallásban – a felfelé, Isten felé törekvés helyett a földre mutat, vagy még rosszabb esetben a poklot célozza lefelé forduló végével.

Természetesen, ha nem vagyunk vallásosak, és számunkra ez nem más, mint egy lakásdísz, mi pedig örömünket leljük benne, legyen ez a mi tudatos választásunk. Azoknak pedig, akinek számíthat ez az információ, mert eddig nem ismerte a manófa hátterét, szintén tudatosan dönthet úgy, hogy ezzel a szimbolikával együtt szeretne-e egy ilyet vagy sem. Persze lehet az alap ötletből kiindulva más anyagból készíteni, kicsit más formát adni neki, és azonnal nem is egy manófáról beszélünk, csupán egy díszről, amit gyermekeinkkel együtt, az ünnepre hangolódva készítettünk, és akkor egyetlen igazi mögöttes tartalma mindaz a szeretet, amivel megajándékozott minket az együtt töltött idő, a közös készítés során.

A Nordmann fenyő, vagy másik nevén jegenyefenyő hasonló, de nyilvánvalóan hibás elnevezései ugyan az egyértelmű hasonlóságból erednek, de ettől ez még nem jó. Jellemzően mivel egy évben egyszer vásárolunk és ezen alkalommal maximum párszor mondjuk ki a szót, talán valóban nem bír olyan nagy jelentőséggel, hogy helyesen használtuk-e. Igényességünk azonban felülírja ezt a fajta nagyvonalúságot. Ha lehet és van rá mód – és van – akkor viszont használjuk helyesen. Fokozottan érvényes ez azokra az árusokra, akik még ki is írják, helytelenül portékájuk vélt nevét. Vicces esetben csodálkozna és talán meg is haragudna (főleg, ha a hidegben ácsorgás minimumra csökkentette a humorérzékét), ha azzal távoznánk, itt egy „normand” fenyő sincs, csak nordmann. J

Ami pedig a normandiai elnevezést illeti: ennek a fajnak sincs több köze a talán legtöbbek számára a partraszállásból ismert földrajzi területhez, amely ugyan a normannokról kapta a nevét, de mint tudjuk, a normannoknak szintén semmi köze nincs ehhez az örökzöldhöz, mint bármely más északi (nord) országnak vagy területnek. Valójában Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta a nevét, akiről munkássága révén több állatfajt is elneveztek a jegenyefenyőn kívül, többek között egy lepkefajt is.

Amikor a maga zöld valóságában is gyönyörű fenyőfából ízlésünk, stílusunk, no meg kézügyességünk által karácsonyfa lesz, álljunk meg egy pillanatra és engedjük, hogy ez a csodálatos szimbólum a hideget meleggé, a sötétet világossá, a jót még jobbá varázsolja nekünk! Boldog karácsonyt!