Leszögezem, nem reklám lesz, amit írok. Nem is pocskondiázás vagy népszerűsítési szándék vezet. Inkább jelenségek tömkelege, kivédhető és megelőzhető csalódások sora, amit a Tinderen, ismerkedős oldalakon szörfözve, meg utána a találkákon megspórolhatnánk. Amennyiben figyelünk és tudjuk, hogy mi mit jelent, jelenthet. Időm jelentős részében a testbeszéd ügyfélkommunikációban használható aspektusaiban merültem el mostanában. Az elégedettség, háttérben pedig az üzleti nyereség növelése miatt. Amit egyébként azért hajtunk, hogy aztán a magánélet pillanatait kellemesen töltsük. Egyszer, talán, ha sikerül a Tinderről, vagy bárhonnan, akárhonnan valami épkézláb férfit-nőt lőni.

Vaktölténnyel és becsukott szemmel vadászunk. Kikapcsolva a józan ész és a több évezred alatt fejlődött, kommunikációs üzeneteket dekódoló rendszerünket. Annyira sok a társas magány, akkora a vágy egy hódításért és a görcs az igazi megtalálásáért, hogy a szenzorok működésképtelenek. Nyitott szemre és szívre lenne pedig csak szükség, meg önmagunkért kiállni képes bátorságra. Ami, ha felfedez több disszonáns mondatot, mozdulatot, viselkedést, önvédelemre és szelekcióra kapcsol: kuka.

Milyen jelekre figyeljünk? Miből olvassunk?

Ez nem egy cikk témája. Inkább könyv. Vannak azonban olyan alapvetések, amin most rögtön elindulhatunk. Például nézzünk egy profilfotót. Első pillantásra letisztult, intelligens arc? Biztató. Kezdjünk alaposabban megnézni! A kamerával szembe néz? Igen. Ez jó. Mosolyog is? Igen, de szem környéki mimikai ráncok és elvékonyuló szemek nélkül. Itt az első felkiáltójel. Túlszerkesztett kép, botox, vagy műmosoly. Bármelyik a három közül. Bár a túlzottan aszimmetrikus, inkább csak az egyik oldalon megjelenő száj környéki, függőleges redők és a feszülésben elvékonyodott szájív a plasztikus, erőltetett mosolygesztus jelei. Miért ezekre figyeljünk? Azért, mert az igazi mosolyban a szájkörnyéki izmok (Orbicularis Oris) és a járomcsonti izmok (Zygomatic Major) együtt dolgoznak. Nem olyan hatalmasra nyitva és feszítve a szájat, nem teljesen (de megközelítőleg) egyformára mintázva a két arcfelet. Ezért bukik meg a 32 fogas, fogínyig csúszó vicsorítás is mosoly gyanánt.

Önállóan kiemelni egy-egy részletet öngól. Keressünk együttes jeleket! Mi erősíti, vagy cáfolja ugyanezt a vonalat? Nézzük a testtartást, már amennyit egy kép kompozíciója enged. Figyeljük, mit csinál a kéz, fel van-e húzva a váll? A behúzott nyak, a féloldalasan megemelt váll a félelem és önvédelem üzenetét hordozza. Pláne akkor, ha ez test előtt záródó karokban, vagy összekulcsolt, egymást – akár lazábban – markoló kezekben folytatódik. Apropó összekulcsolt kezek. Az sem mindegy, hol helyezkednek el a test előtt és mennyire zártak a kezek. Minél magasabban és szorosabban fog össze a kéz, annál több önbizalomhiány és negativitás állhat mögötte. Amikor takarja az arcot, szájat, vagyis fejmagasságban ér véget (pl. könyöklünk egy asztalon – habár anyáink megtanították, azt csak a kocsmában szokás – zárójel bezárva), akkor az a csalódottság, frusztráció, visszafojtott negatív érzelmek jele.

Még az asztalnál maradva, ha magunk előtt helyezkedik el az összekulcsolt kéz, szintén az elutasításról, ellenséges és negatív kedélyállapotról árulkodik. Ülve ölben, vagy állva magunk előtt (kissé focista védőpóz) enyhül a zárás és védekezéssé szelídül. Eddig még csak a testbeszédet vizsgáltuk, azt is részlegesen. Fényképen és nem élőben, randi közben.

Mi a helyzet a pupillával? Hacsak nincs erős szembe fény (ez látszik a szembogár visszatükrözéséből), az igazi mosoly és a kiegyensúlyozott, boldog pillanat tág pupillákat eredményez. Ide megint tegyünk egy aprócska figyelmeztetést. A professzionális örömlányok tisztában vannak azzal, hogy a nemi vágy kitágítja a pupillákat és ez bepörgeti a partnert. Mindez szemcseppel is elérhető, ha valaki sokat akar a szakmában kaszálni.

Kiábrándító voltam? Remélem, inkább riadót fújtam, mint takarodót. Ilyen aprócska jelekből olvasva megspórolhatunk magunknak rengeteg fejfájást. A randikon a kínos vallató kérdéseket. Kapcsolatot indítva (bízva abban, hogy oldódik a másikban a feszültség odaadásunk és érzéseink láttán) a sok visszaigazolást igénylő, „ki vagyok neked” üzeneteket, a féltékeny elszámoltatást és kontrollt. Hosszasan sorolhatnám. Ki lehet nyitni a másikat, és mindenki csomaggal érkezik. Visszaadnám a diplomámat, ha nem hinnék a változásban, fejlődésben. Tisztán látni és felkészülni a jelek alapján azonban jár a másiknak, és magunknak is. Hiszen hányszor volt már az „oh, tudhattam volna a legelején” gong?

Felületesek lettünk, vagy csak ráparázunk. Januárban a „még egy karácsonyt nem csinálok végig egyedül” tüzétől fűtve még inkább. Mielőtt olyan gyorsan jobbra-balra toljuk a fotót, vagy randizásokba kezdünk, kapcsoljuk vissza a dekódert. Figyeljünk, olvassuk a jeleket és utána ne féljünk dönteni: ki, vagy behúzzuk a másikat az életünkből(be).