Tomasovszki Beáta: Hova rohanunk?

2018.02.05. - Stíluskommunikáció

Ahogy böngészek a neten, sorra bukkannak fel a „hogyan nyerjünk időt” típusú írások. Tápláló reggelik/ebédek/vacsorák tíz perc alatt. Gyors sminkek és jól összeállított ruhatárak, hogy a rohanó reggeleken is csinos legyél. Tíz perces jóga gyakorlatok és öt perces meditációk, hogy ráhangolódj a munkával teli napra. Gyors diéták, képsorokban és 1-2 perces instagram videókban összeállított tornagyakorlatok, hogy néhány hét alatt formába hozd magad a nyári strandszezonra. Gyorstalpaló kurzusok, amiken megtanulhatod, hogyan legyél sikeres, hogyan valósítsd meg önmagad, és teljesítsd ki az életed.

És még nem is beszéltünk az okos háztartási gépekről, eszközökről és a különböző applikációkról, amik szinte már a gondolatainkból olvasnak, és hamarabb tudják, hogy mire is van szükségünk, minthogy eljutna a tudatunkig. A mosógép kimos, mire hazaérünk, a frissen főzött kávénk már ébredéskor ott vár a konyhában, a bevásárlást elintézhetjük munkából hazafelé a buszon ülve.
Akkor mégis hova rohanunk? Miért van az az érzésünk, hogy a napi 24 óra semmire sem elég?
Csupán azért, mert ha századunk vívmányainak hála nyerünk egy kis időt, akkor azt kényszeresen kitöltjük másik száz tevékenységgel, amik majd a hőn áhított teljességhez vezetnek. Minek szánjunk 1-2 órát pihenésre és feltöltődésre, ha néhány perc csendes koncentráció és ügyes légzésgyakorlat segítségével visszatérhetünk az egyensúlyi állapotba?
A világ felfoghatatlan sebességgel változik körülöttünk, mi pedig igyekszünk tartani a tempót. Csakhogy nekünk nem elég egy gyors frissítés, hogy a processzorunk újra teljes erőbedobással működjön. Nem hagyunk időt a regenerálódásra, mert állandóan bennünk van a félsz, hogy lemaradunk valamiről. Elszalasztunk egy fantasztikus lehetőséget, egy élményt, egy találkozót, vagy egy kihagyhatatlannak tűnő ajánlatot. Jaj, mi történik, ha nem vagyok ott és akkor?
A helyzet az, hogy valószínűleg semmi. Meg kell tanulnunk elengedni. Elengedi ezt a kényszert. A folytonos sodródást. Meg kell tanulni megállni. Néha nemet mondani. Csak úgy létezni és befelé figyelni. Meghallani a belső hangokat, amik elmondják, hogy mire is van szükségünk valójában. Átadni magunkat a pillanatnak, és nem azon gondolkodni, hogy mi lesz a következő lépés.
Nem kell felforgatni az életünket ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk. Elég a reggeli kávé ideje, amikor a hírfolyamok pörgetése helyett csak kinézünk az ablakon, és figyeljük az utcán elhaladó embereket vagy hallgatjuk egy kicsit a reggeli természetet. Egy rövid óra este, amit egyedül töltünk. Egy séta hazafelé menet anélkül, hogy bárkit felhívnánk. Élvezzük, hogy az okos készülékeink elvégzik a munkát helyettünk, és a programok zsúfolása helyett inkább töltsünk több időt olyan tevékenységekkel, amik pihentetnek, feltöltenek. Tegyünk fel kevesebb kérdést, és hallgassuk meg a válaszokat.
Egyszerű, apró lépések, mégis nehéznek tűnik a váltás. Néha felírom magamnak a naptárba, hogy lassítani kell, mert észrevétlenül csúszok át a kapkodásba, és írom be egyik programot a másik után. Néha mindenről elfeledkezem, és kimerülten állok a tükör előtt. Ilyenkor újra kezdem. Elölről. Viszont, ha ügyesen csinálom, akkor elkapom a pillanatot. Akkor nem folyik össze a látvány a szemem előtt, és nem a zűrzavaros gondolatokba merülve rohanok végig az utakon. Akkor meglátom a szépet. Akkor szeretem a csendet. Önmagam vagyok.


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook