Raf Simons távozása után kételkedtem benne, hogy találnak majd olyan tervezőt, aki folytatva a hagyományokat képes lesz új fejezetet nyitni a divatház történetében. Valljuk be, hogy olyan elődök után, mint az előbb említett belga zseni vagy John Galliano, nem könnyű újat mutatni. Úgy tűnik, hogy Maria Grazia Chiuri-nak mégis sikerült.
Az olasz tervező húsz éven keresztül dolgozott a Valentino vezető tervezőjeként, amikor felkérték a Dior-ház kreatív igazgatójának. A márka történetében először tölti be nő ezt a posztot, és ennek Chiuri azonnal hangot is adott. “We should be all feminist”-feliratú pólókkal borzolta a kedélyeket már első kollekciójában. Semmi bájolgás, semmi finomkodás, semmi kertelés. A tiszta női erő demonstrálása. A szakma és a közönség sem hagyta szó nélkül. Azonnal felhívta magára a figyelmet.
Christian Dior arra törekedett, hogy visszaadja a nőknek azt az eleganciát, bájt és kecsességet, amitől a háború megfosztotta őket. Ehhez képest Chiuri a feminizmus erejét demonstrálja uniformist idéző darabjaival. Azt hiszem sikerült egy csapásra egyértelművé tennie, hogy új korszak kezdődik a Dior-ház történetében.
Az erős kezdés ellenére első kollekcióiban még érződik az útkeresés. A tavalyi haute couture show díszleteiben a fantázia erdei labirintusába vezet minket. A ruhákon a tarot kártya mintái bukkannak fel, amik szintén az álmok és a varázslat dimenzióit idézik. Chiuri fantasztikusan bánik a könnyed és légies anyagokkal. A mester, Christian Dior hagyományait követve alkotja meg lágy esésű estélyi ruháit, de a kollekció fekete darabjaiban már ott van az a női erő, amit a pólóra írt felirat is üzen. Határozott vonalak, letisztult formák, ami mögött finoman megbújik az alapító keze nyoma (peplummal hangsúlyozott csípővonalak).
A 2018-as tavaszi nyári haute couture kollekció a szürrealizmus jegyében született. Egy olyan korszak szelleme hatja át a darabokat, ahol a művészet és a divat először kapcsolódik össze.
A témaválasztás elsőre furcsának tűnhet egy olyan klasszikus értékeket képviselő háznál, mint a Dior, valójában mégsem áll olyan távol tőle ez a művészeti irányzat. Christian Dior mielőtt divattervezői pályára lépett egy galériát vezetett Párizsban. Ő volt az első, aki kiállította az argentin származású szürrealista festő, Leonor Fini képeit. A művésznő nem csak alkotásaival, hanem személyiségével is kitűnt kortársai közül. Leonor a 20. század egyik legtöbbet fotózott művészei közé tartozott, valódi It-girl. Azon kevés nők egyike, akik bekerültek az elismert szürrealista alkotók szűk körébe. Belekóstol a divat és a színház világába is. Számos operának és balettnak tervezi meg díszleteit és kosztümjeit. Sőt, ő álmodja meg Elsa Schiaparelli parfümjének, a ‘Shocking’-nak női testet idéző üvegét. Élvezte kívülálló szerepét, a párizsi bohémok világát. Alkotásai felkeltették az akkor még műkereskedő Dior érdeklődését, személyiségének hatása pedig magával ragadta Chiurit is.
A bemutató helyszíne ezúttal is a Musée Rodin, aminek homlokzatát tükrökkel borított fal takarja. A bejárat előtti tér hatalmas sakktáblává változott, a terem fekete-fehér kockás borítást kapott. A menyezettről lógó hatalmas fülek és szemek Dalí szürrealista világát idézik. Az embernek az az érzése támad, mintha beleesett volna a nyúl üregébe, egy álomvilágba, ahol már nem hihetünk saját érzékeinknek.
Chiuri szerint a szürrealizmus nem szól másról, mint kontrasztokról, álmokról, a meglepetésről és mindezek fellett az illúzióról. Ezt a kontrasztot a fekete és fehér kombinációja hozza létre. A vonalak és formák játéka elszédíti és megbabonázza a nézőket. A játék tovább folytatósdik. Chiuri dominózik.
Játszik a testtel és a sziluettekkel. A gazdagon díszített kabátok és estélyi ruhák légiessé, könnyeddé varázsolják a női alakot. Apró flitterek ezreiből álló nude ruhája Magritte festményét kelti életre, az árnyékből kilépő női testet. Az áttetsző tüllökkel sejtelmesen elmossa a test vonalait, míg nadrágkosztümjeivel határozottan körvonalazza azt.
A kifutón megjelenik a végzet asszonya, aki tudja, mit akar, aki önállóan és tudatosan mozog ebben a világban. Férfias darabokat hord, földig érő egyenes szabású kabátot, amitől szigorú és határozott lesz a megjelenése. De ott van a múzsa, aki felborzolja az érzékeket, és inspirálja környezetét. Könnyed selyem organza ruhákban, tüll szoknyákban lebben végig a kifutón. Pillangók, virágok és toll díszíti gazdagon a ruhákat. A modellek igéző tekintetétől pedig egész végig nem tudunk szabadulni. A maszkok és a hangsúlyos smink mindvégig a szemekre irányítják a figyelmet.
Maria Grazia Chiuri újragondolja Christian Dior néhány klasszikus darabját (pl. ‘Oiseau de Paradis’ 1949-ből) is, amik tökéletesen illeszkednek ebbe a szürrealista képbe.
A 2018-as tavaszi-nyári haute couture kollekció bizonyítja, hogy az olasz tervezőnek sikerült megtalálnia a tökéletes egyensúlyt saját stílusa és a ház hagyományai között.
Források:
http://www.theartstory.org/artist-magritte-rene.htm