Böröndi Mária: Mi NŐK

2018.03.05. - Stíluskommunikáció

Vajon a nők hány százaléka tartja magát szépnek?

Divatmédia tantárgy vizsgájára készülve, – ahol egy Vogue lapszám bemutatása volt a feladat – alapos kutatómunkába fogtam. Nőként a szépséggel és a divattal kapcsolatos témák igazán felkeltették az érdeklődésemet. Minél mélyebben elmerültem a témában, annál inkább meglepődtem, hogy mi nők, mennyire önbizalom-hiányosak vagyunk (tisztelet a kivételeknek), valamint, hogy a világ egyes tájain mennyire különböző a sorsunk.

Ki ne ismerné az egyik népszerű kozmetikai márkát, a Dove-ot?

Minden reklámjukban azt az üzenetet igyekeznek közvetíteni, hogy mi nők tudatosan választhatjuk azt az érzést, hogy szépnek gondoljuk magunkat. A „Válaszd a szépséget!”- kampányukhoz számos kutatást, felmérést végeztek. Az eredmények pedig megdöbbentőek lettek.

San Francisco, Sanghaj, Delhi, London és Sao Paolo egy-egy népszerű bevásárlóközpontjának – két egymás melletti – bejárata fölé kitettek egy-egy táblát. Az egyikre az „átlagos”, a másikra pedig a „szép” felirat került. És figyelték, hogy a nők melyiket választják? Szinte hihetetlen, de a válaszadók 96, nem elírás, kilencvenhat százaléka nem tartotta magát szépnek.

Ezért kampányuk egyik fő céljának azt jelölték meg, hogy ösztönözzék a nőket arra, hogy legyenek bátrabbak, és érezzék magukat lelkiismeret-furdalás nélkül szépnek. Hölgyeim, tegyük a szívünkre a kezünket! Naponta számos fontos és meghatározó döntést hozunk a családunkkal és a munkánkkal kapcsolatban. Emellé bőven belefér még egy elhatározás is: lássuk szépnek magunkat! Ez a saját döntésünk kell, hogy legyen!

A felmérésekhez a social media adta lehetőségeket is felhasználták, és sajnos itt is bebizonyosodott a fenti állítás.

Ezért összefogtak az egyik üzenetmegosztó oldallal, a Twitterrel. A kampány előtti év adatait vizsgálták, és újabb sokkoló adatot publikáltak: a nők 1 év alatt 5 millió negatív tweetet posztoltak, amiben vagy a saját, vagy egy ismerősük külsejét kritizálták. Könnyebb leírni a negatívumokat? Ugyanannyi energia leírni a jót is!

A Dove és a Twitter összefogva a pozitív tweetekre buzdít.

Együtt talán könnyebb a jövő generációját is a jó irányba terelni, és arra késztetni őket, hogy inkább a pozitív megjegyzéseket posztolják ki.

A kampány egyik meghatározó eleme a bókokra épül, ezért néhol „bókkampányként” is nevezték a médiában. Nem kell hozzá mélyebb pszichológiai ismeret, hogy tudjuk egy kedves szóval, bókkal indítani reggel, rávetül az egész napra – mosolyt csal az arcunkra. Persze ehhez szükséges egy megfelelő érzelmi intelligencia. Bókot elfogadni is tudni kell. Egy újabb kutatást megérdemelne az is, hogy mi nők – legalábbis a nagy többség – mennyire nem tudjuk fogadni. Rögtön hárítunk: „Jajj, ez egy ezer éves ruha (vegyél akkor újat!), vagy: „ugyan, nem is sikerült most a frizurám” (menj el egy másik fodrászhoz!), vagy: „még fogynom kéne ehhez a ruhához” (akkor minek vetted fel!)”. És a sort mindenki tudná folytatni.

Szerencsére sok elismerő vélemény kísérte ezt a reklámhadjáratot:

„A Dove mozgalmat indított. Az igazi nők érzékeny, gyönyörű ábrázolása, a valódi szépség nagymértékben növeli a fiatal nők önbecsülését. Elkötelezték magukat a kérdésben, és továbbra is következetesek.” – Helayne Spivak, rendező, VCU Brandcenter.

Sajnos azonban egy újabb reklámmal megtépázták a hírnevüket. Rengeteg ember munkájának a gyümölcse egy-egy ilyen népszerűsítési akció, ezért is érthetetlen számomra, hogy miért nem húzta be valaki a vészféket az alábbi plakátok megjelenése előtt?

Jó érzésű embereket érzékenyen érint a rasszizmus leghalványabb jele is. Ez pedig már sajnos túlment bőven azon a bizonyos határon.

Igyekeztek „gyorsan” bocsánatot kérni:

„Dove apologised for ’racist’ Facebook advert showing a black woman turning white after using @Dove lotion.”

A büntetés azonban nem maradhatott el, sokan elfordultak tőlük (ha csak rövid időre is), és a bevételek is jócskán megcsappantak. Ez egy másfajta ösztönzés: jobban figyeljünk oda egymásra, hiszen még a nem tudatos sértés/bántás is mély sebeket okozhat.


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook