Gyerekzsúr a Beau-Rivage-ban

2012.10.06. - Stíluskommunikáció

A legtöbben voltunk már gyerekzsúrban. Vagy meghívottként vagy mi rendeztük, tehát nem újdonság és nem idegen egy ilyen esemény. Ha egy kisgyereknek a születésnapját egy ötcsillagos tóparti Beau-Rivage szállodában ünneplik Svájcban, arra azért mégis felkapjuk a fejünket.

A helyszín Lausanne, Beau-Rivage Palace, szeptember első hétvégéje. Gyönyörű koraőszi idő. A szálloda Lausanne-ban van a tóparton. Egy igazi, régi, elegáns hotel. Csúcskategória minden tekintetben.

A kellemes koradélutánon a szálloda uszodájában voltam, amikor közelről dixieland élőzene hangjai szálltak. Az uszodát a kert többi részétől egy sövény választja csak el. A sövényen túl csodálatos környezetben partyra készülődtek. Délután 3 óra volt. A kertben elszórtan magas asztalok álltak, a hibátlan füvön halványzöld plédek leterítve, egy bevehető, megmászható kalózhajó, egy nagy foltos kutya formájú ugrálóvár és 2 póni árulkodott arról, hogy ez bizony gyerekzsúr lesz.

Kíváncsi lettem. Szülőként, és stíluskommunikátorként is izgalmas megfigyelni egy ilyen party-t, amilyet, a helyszín megválasztása okán, még nem láttam. Tényleg gyerekzsúr? Tudom milyen egy születésnap otthon a jóbarátokkal. Tudom, hogy milyen a Mc’Donalds-ban, az Állatkertben vagy egy játszóházban vagy étteremben. Milyen nyáron vagy télen, szülőkkel együtt vagy csak gyerektársaságban. No, de Európa egyik legelegánsabb szállodájának a kertjében? Vajon milyen lesz a társaság? Illenek és alkalmazkodnak-e majd a helyhez? Vajon elvárt-e valamiféle “emelkedettebb” megjelenés és viselkedés, nem beszélve az ajándékokról? Ezek a gondolatok foglalkoztattak és a 3-tól 6 óráig tartó party során minderre többé-kevésbé választ kaptam még külső szemlélőként is.

A megrendelő megkapta, amit kért és elvárt: a szálloda kertjét, mint helyszínt a gyönyörű és elegáns környezet személyzettel, szervizzel  programmal együtt.  Ha a jó időt is megrendelték: nos, az is megvolt, szintén 10.0 pont.  A vendégeket dixiland zenekar szórakoztatta. A partyra kijelölt kertrész bejáratánál játszottak, amíg érkeztek a vendégek, majd  később bent a kertben. Szünetet gyakorlatilag nem is tartottak.   Az érkezőket a bejáratnál italokkal és különböző falatokkal fogadták a pincérek. A szülők elvettek egy-egy poharat, a gyerekeket ez nem érdekelte, ők már szerettek volna minél előbb bent lenni. Az ünnepelt 5-6 éves lehetett, tehát főként kisgyerekek voltak a meghívottak is. A gyerekek szülőkkel és ha volt, testvérekkel jöttek. A vendégek, akik nagyjából 200-an voltak, az első 25-30 percben megérkeztek..

Többet vártam a party-közönség megjelenésétől. Elegáns társaságra számítottam, jórészt hibátlan délutáni öltözékekre. Csalódnom kellett. A vendégek legalább fele úgy volt felöltözve, mintha a tópartra ment volna sétálni egy nyári délután. Sok férfi térd körül érő nadrágban jött, ami elfogadható sporthoz, vízparton vagy otthon szabadidőben, de a Beau-Rivage délutáni eseményén semmiképp. A papák legalább felén nem ing volt, hanem sportpóló,  jórészt galléros, ami a golfpályán kívánatos, és szabadidőben, sporthoz kiváló, de itt nem. Ezt a felsőt viselték bátran mindenhez, a lábszár-mutogató nadrágokhoz, farmerhez és vászon-, valamint pamut nadrágokhoz is. A hosszú nadrágok is vegyes és oda nem illő képet mutattak. A férfiak kevesebb, mint 10%-a volt az alkalomhoz illően öltözve, és akik kifogástalanul jelentek meg, azok ennél is jóval kevesebben voltak.

A nők, akik legtöbben 30 és 40 év közöttiek voltak, szintén csalódást okoztak. Nagyszerű alkalom lett volna például kalapot viselni. Délutáni koktélruhában megjelenni. Nőiesen és elegánsan.Nem ez történt, hanem a férfiakhoz hasonló oda nem illő öltözékekben jöttek. Kalapra nem is emlékszem. Elegáns hölgyet is nagyon keveset láttam. A társaság tehát, gondolom, a meghívó félhez idomulva nem tartotta fontosnak, hogy a helyhez és az alkalomhoz illően megjelenésével is hangsúlyozza az esemény jelentőségét. Ez a stíluskommunikátornak nagy csalódás volt. A vendégeknek semmi problémát nem okozott.

Nem láttam, hogy mindenki ajándékkal érkezett volna. Erre nem találtam magyarázatot. Lehet, hogy már előre elvitték vagy elküldték az ajándékokat az ünnepeltnek, hogy a kertben a közös játéké legyen a fő szerep, ne a folyamatos ajándék bontogatásé.

A gyerekek azonnal elfoglalták az ugrálóvárat, ami egy rózsaszín nyelvet lógató hatalmas kutya volt. Hihetetlen energiával az utolsó percig ugráltak rajta, még nézni is fárasztó volt. Az egyetlen probléma a délután során az volt, hogy egyszer csak az ugrálóház lassan összerogyott, mert a kompresszor nem működött. A személyzet azonnal telefonált, pár perc alatt megérkezett a segítség. Új kompresszort hoztak és 20 perc múlva a kutya újra felállt és folytatódhatott az ugrálás. Nagy örömmel tornáztak, lengtek és harcoltak a kalózhajón. Nagy sláger volt a két póni, akikhez oda lehetett menni csak simogatni is, de aki akart, az felülhetett rájuk. A lovacskák felnyergelve, szakértő személyzettel várták a gyerekeket, és a kert hátsó részében sétáltak velük szorgalmasan. A gyerekek türelmesen sorban álltak, hisz egyszerre csak ketten lovagolhattak. Lufihajtogató fiatalok is voltak, úgy tűnik, ott nem bohócok csinálják ezt. Ők is végig ott voltak és  a gyerekek kívánságai szerint tekergették a lufikat.

A szülők beszélgettek, sétálgattak vagy ültek a plédeken, eszegettek és sokat nevettek. Padok, székek nem voltak.

Étel és ital végig volt bőven. A kert egyik sarkában állt a kiszolgáló személyzet és kínálta a vendégeket. Apró sós és édes süteményekkel, falatkákkal a pincérek az egész kertben körbejártak. A pincérek a használt és lerakott tányérokat, poharakat folyamatosan összeszedték és elvitték. A szerviz folyamatosan hibátlan volt a party teljes ideje alatt.

Elmondható, hogy egy ünnepi eseményt extra környezetbe helyeztek a megszokott helyett. Az ünnepelt és a gyerekek láthatóan maradéktalanul elégedettek voltak. A többnyire fiatalokból álló felnőtt társaság is jó hangulatban, kötetlenül beszélgetett. A szervezés tökéletes volt. A gyerekeket elfoglalták, elszórakoztatták a lehetőségek, de semmi nem volt programszerűen szervezett. Úgy tűnt, hogy a megjelenés hiányosságai csak nekem okoztak csalódást. Aki teheti, nyugodtan szervezzen gyerekzsúrt a Beau-Rivage-ban! Mostmár biztosan tudjuk, hogy lehet.

Horváth Réka

 


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook