GÖRÖG IBOLYA SOROZATA

Az öregségről

Miért kell szégyellni vagy restellni az öregedést? Most, hogy jól elmúltam hatvan, az agyammal tudomásul vettem, hogy beleléptem a „kvázi” öreg korosztályba. Néha még reménykedem, hátha középkorúnak számítok – de nem! Egyébként, ha belegondolnak, ez az élettel jár. Ahogy növögetünk, napról napra öregszünk. Kiscsoportos – nagycsoportos – iskolás – középiskolás – főiskolás – kezdő munkatárs – férj, feleség – mama, papa – vezető beosztás – após, anyós – nagymama, nagypapa – nyugdíjas. Előbb hajtjuk az időt, mikor leszek már felnőtt! Aztán már nem.

Fura ez az öregedés. Nem tudom, hogy vannak vele, de igaza lehet Kellér Dezsőnek: állítólag minden kornak meg van a maga szépsége. De ERRE mondjanak valamit (mármint a hatvanon fölülire). Én azért találtam benne: okosodik az ember. Valahogy nem tudnak már olyat kérdezni, amire ne tudnám a választ. Persze a saját témámról beszélek. És úgy általában is igaznak tartom. Nagyon szeretem a szellemi (?) vetélkedőket, vagyis inkább kvízműsoroknak hívnám, hiszen sajnos sokszor nem a szellemi tőke áll kihívások előtt. Sokszor úgy érzem, hogy hiába tudom az Apokalipszis négy lovasának a nevét, elbuknék azon, hogy Vévé Gabi kinek mondott örök hűséget. Vissza a vetélkedőkre: a huszonévesek kevesebbet éltek, ezért számukra a 60-es, 70-as évek történései, irodalma, tán még a zenéje is, science-fiction. (Mondjuk az igaz, hogy nekem meg az  informatika az.)

El kell fogadni, hogy telik az élet. Nem kell mesterségesen még rátenni, bicegni, fejhangon sápítozni, panaszkodni, kitalált betegségekkel dicsekedni. De nem jó, nevetséges  arra törekedni, hogy folyamatosan fiatalok maradjunk. Nem akarok neveket említeni, de a plasztikázott, mimikátlan arc (igaz, sehol egy ránc!), csontosra fogyasztott, csokibarnára szoláriumozott test, vadul fiatalos rucik – közben a botox alatt csak megereszkedik a nyakbőr, a kezén ráncok, ne adj’ Isten májfoltok – szóval szánalmas és nevetséges.

Nagyon fontos, hogy tartsuk be a higiénia szabályait, még ha nem is megyünk el otthonról. Fontos a bőr ápolása. A fogainkra vigyázzunk, javaslom a fogselyem használatát. Ugyanis a korral együtt kopik a fognyak és a két fog között kialakul egy kis mélyedés, ahova ha berakódik az étel, nagyon büdös tud lenni. Ugyanis büdösödik a műfogsor alá, mellé rakódott  ételmaradék is. Ugyanúgy naponta kell váltani fehérneműt, blúzt, pólót, mint mikor még dolgozni jártunk.

Azt mondja a fogorvosnőm Emőke, hogy az öregség szexe az evés. Valami igazság van benne. Csak a mértékkel van baj. Tehát ne együnk össze-vissza mindent. Azt mondják, a napi ötszöri étkezés a legjobb. De nem ötször rengeteget! Azt hiszem, az a lényeg, hogy ne folyamatosan rágcsáljunk ezt-azt. Tegyünk el minden csábítót a szekrény mélyébe, hagyjunk elől almát, körtét.

Nem kell állandóan orvoshoz járni, de azért félévente, évente nem árt egy kis kontroll.

És a legfontosabb, hogy mozogjunk. Ne csak a foteltől a konyháig meg vissza. Tessék szíves lenni sétálni télen is. Egy kis reggeli torna még az ízületeknek is jót tesz.

Éljük végig az életünket és ne csak várjuk a végét!