MARIE CLAIRE FAHION DAYS

Immár harmadik alkalommal rendezték meg a Király utcai VAM Design Centerben a Marie Claire Fashion Days-t.  Ezen a háromnapos rendezvényen lehetőséget kapnak a magyar divatszakma vezető és a szárnyaikat épp most bontogató tervezői, hogy bemutassák őszi-téli kollekcióikat.

Látvány és hangulat

Az előző évhez képest idén sokkal letisztultabb díszlet fogadta a látogatókat. Tavaly a modellek egy fákkal szegélyezett erdei ösvényen lépdeltek végig a kifutón, ezzel szemben most szinte már ridegségig egyszerűsítették a környezetet a szervezők. A fémesen csillogó, szürke háttér előtt a kifutó vékony fémhuzalokra erősítve egészen ipari hatást keltett.

A leegyszerűsített díszletek előnye azonban, hogy nem veszik el a figyelmet a ruhákról. A tavalyival ellentétben, ahol a kifutót szegélyező őszi lombok takarásba helyezték a darabokat, ebben a kicsit semlegesebb környezetben a különböző stílusú tervezők kollekciói sokkal inkább tudtak érvényesülni. A modellek természetes hatású sminkjükkel és szigorúan hátra fogott hajukkal szinte láthatatlanokká váltak az általuk viselt ruhákban.

Az ipari jellegnek megfelelően minden tervező elektronikus alapú zenei anyagot alkalmazott, amit viszont tökéletesen kevertek az egyes kollekciók jellegéhez és dinamikájához. A bemutató ritmusát azonban többször megtörte, hogy a modellek nem mindig tudták követni a zene ütemét.

Rock & roll és elegancia

Ezen az estén a fekete szín alapjaiban határozta meg az egyes kollekciókat, és szinte darabról darabra mutathatta meg legkülönbözőbb arcait: Anh Tuan darabjaiban a fekete szín eleganciája, Kata Szegedinél a rock & roll vagánysága és Konsanszkynál dekadenciája vonulhatott végig a kifutón.

A kollekciókat végignézve megállapítható, hogy a tervezésnél alapvető elv a hordhatóság. A tervezők olyan kollekciókat állítanak össze, melyek egyszerre állják meg helyüket a hétköznapokban, emellett pedig tökéletes viseletek egy-egy kitüntetett alkalomra is.

Anh Tuan-nál a fekete és fehér tökéletes összhangja, az anyagok finom kidolgozása, a test vonalát követő szabásvonalak hihetetlen eleganciát kölcsönöznek a kollekció darabjainak. A ruhák egy erős nőt tükröznek, akik magabiztosan mozognak a 21. század felgyorsult világában. Ezt a fajta erőt sugározzák a felhasznált anyagok is, mint a bőr vagy a sötét színű szőrmék. A finom gyapjú és selyem használata ellensúlyozza a bőr által keltett keményebb hatást. Rajtuk keresztül jelenik meg a nőiség érzékenyebb, romantikusabb arca.

Konsánszky más forrásokból, de Anh Tuanhoz hasonlóan ragadja meg a modern nő képét. Konsánszky Dóra őszi-téli darabjait a Nagyítás című filmen keresztül a ’60-as évek stílusa és érzékisége mellett Tamara de Lempicka dekadens, dinamikus művészete ihlette. A kollekció egy könnyedén komoly kozmopolita nőt jelenít meg. Nála is előtérbe kerül a bőr használata, főleg nadrágok anyagaként. Az egyberuháknál és kabátoknál más szövetekkel összedolgozva vagy kiegészítőként jelenik meg. Színhasználatában a fekete egyhangúságát a türkiz élénk színe töri meg, melyet éppen Lempicka egyik önarcképéről kölcsönzött a tervezőnő.

Sármán Nóra darabjai finoman mozognak a kifinomult női elegancia és az érzékiség határvonalán. A fekete és fehér letisztultsága mellett megjelenik a piros szín, mely a csipke anyagokkal ötvözve egészen érzéki hatást keltenek. Nagyon jól megfigyelhető, hogy egy-egy öltözeten belül is, hogyan feszül egymásnak a magabiztos, erős nő képe és az érzékiség: szigorúan gombolt, zsebes blúzok selyem vagy csipke szoknyákkal.

Szegedi Kata ebben a szezonban a női stílus energikusabb, vagányabb rétegét ragadta meg, mely a Guns ’n Roses Paradise City slágerének jól ismert címét viseli. Ebben a kollekcióban az alkalmi ruhák finomabb, nőiesebb szabásvonala keveredik a rock & roll kicsit lazább vonalaival. Ez tükröződik az egyes darabok sziluettjeiben: oversize felsők szűk nadrágokkal, vagy éppen ellenkezőleg bő topok ceruzaszoknyával.

Dora Mojzes és Dora Abodi már egy teljesen más világba kalauzolnak minket ruháikon keresztül. A hordhatóságot felülírva sokkal inkább előtérbe kerül a fantázia és a művészi kidolgozás.

Abodi Dóra „Titkos rétegek” című kollekciója a sziklák és kőzetek bonyolult egymásra épült rétegeinek tanulmányozásából született. Emellett erős hatással volt a tervezőre Erdély vadregényes, borongós hangulata, mely erőteljesen megjelenik a vastag szőrme- és gyapjúkabátok szabásában. Ez keveredik a bizánci uralkodók pompájával: a kiegészítők gazdag ornamentikájában és a cipők aranyszínű díszítésében.

Mojzes Dóra „Prometheus” című kollekciója még inkább elidegenedik a divat funkcionalizmusától, a hétköznapiságtól. A darabokat az azonos című film ihlette. Az eddigi tervezőkhöz hasonlóan nála is a fekete szín dominál, melyet erősen megtör a piros lakkbőr szegélyként, ráhajtásként való alkalmazása. Néhány ruhadarab felső részénél a piros lakkbőr bordaszerű mintázatként jelenik meg. Mint a tervező előző kollekcióiban itt is hangsúlyt kapott a ruhák szögletes, már-már szárnyszerű kidolgozása. Mojzes Dórának ruháival olyan hatást sikerült elérnie, mintha nem is evilági lények vonulnának végig a kifutón.

A tervezők sorát folytathatnám még a Nubuval, ahol sikerült a sportos öltözködést tökéletes összhangba hozni a könnyed, nőies eleganciával; a Use Unused tervezői triójával, akik ismételten egy tökéletesen megkomponált kollekciót mutattak be; vagy éppen Benus Danival, aki férfiruha-kollekciójával egyedi színvoltja volt a divatnapoknak.

Ezen az estén a nő ezer arca vonult végig a kifutón: a 21. századi öntudatos nő Anh Tuan darabjaiban, Sármán Nóra romantikus csipkébe öltöztetett „hercegnői” vagy éppen Szegedi Kata Paradise City-jének vagány, rock & rollos nőalakjai; mindez a fekete szín vonzásában.