DIVATMÉDIA TÓTH ALIVAL

Múlt pénteken a divatmédia rejtelmeibe Tóth Ali, a The Room magazin főszerkesztője vezetett be bennünket, leendő stíluskommunikátorokat. Előadását a nyomtatott és az online sajtó párharcának ismertetésével kezdte, kiemelve a két típus létjogosultságának összetevőit, majd ezen termékek lehetséges jövőjét. Bepillantást nyerhettünk a hazai és a nemzetközi divatsajtó jelenlegi helyzetébe, és megismerhettük azt a folyamatot, melynek során a The Room egy egyetemi projektből nemzetközi divatmagazinná vált.

Napjainkban verseny alakult ki az online és a nyomtatott sajtó termékei között. Az internetnek köszönhetően egy információrobbanásnak lehettünk tanúi 2000-ben – kezdte bevezetőjét Tóth Ali.

A legújabb kutatások szerint 2017-re az amerikai napilapok is online felületre fognak kerülni, mint pl. a New York Times, vagy a Wall Street Journal.

Az online újságok ugyanis sokkal költséghatékonyabban tudnak működni, gyorsabb kommunikációs eszközök nyomtatott társaiknál, továbbá interaktív tartalmakkal képesek ellátni az olvasót, pl. hanghatásokkal. Egy olyan felgyorsult élettempójú világban, mint amilyen a jelenlegi, talán éppen arra van szükség, hogy a hírek, információk beszerzése is a lehető leggyorsabban működjön.

A napilapok mellett a havonta megjelenő magazinok – köztük a női újságok – is online felületen folytatják majd pályafutásukat. Magyarországra ez az időszak megközelítőleg 2037-re fog beköszönteni – legalábbis a kutatók szerint.

A nyomtatott újsághoz azonban sokan ragaszkodnak. Meg tudják fogni, lapozgatni, fizikai mivoltában jelen van, szertartás kötődik hozzá (reggeli kávézás közben olvasgatjuk a híreket). Valódi, életközeli, a miénk, birtokolni tudjuk. Ezt az érzést egy, a monitoron elolvasott cikk soha nem fogja tudni megadni.

A mostani generáció, amely egyébként is az internetről böngészi a különféle témákat, gyűjt információkat, sokkal inkább nyitott az újságok online verziója felé, mint a korábbi generációk.

A nyomtatott sajtó egyféleképpen élheti túl az online térhódítását: olyan témákat kell megjelentetnie, amelyek az online felületen nem találhatók meg. Ebből a szempontból a fennmaradó újságok talán egy igényesebb és különlegesebb formát is tudnak majd ölteni. A Tóth Ali vezette The Room magazin immár nemzetközi szintű kiadvány, amely éppen annak köszönheti sikerét, hogy olyan témákkal foglalkozik, amely nem található meg az interneten. “Az emberek továbbra is nyomtatottként kívánják a minőségi dolgokat elérni, hiszen össze sem lehet hasonlítani egy-egy cikk okostelefonon történő megnézését azzal a valódi, intenzív fizikai és érzelmi élménnyel, amit egy minőségi és igényes, nyomtatott sajtótermék képvisel” – mondta a magazin főszerkesztője.

Az online újságok gyakran dolgoznak más műfajokkal: könnyedebb, “celebesebb”, kevésbé informatív, inkább illusztratív témákat mutatnak be.

A divatmagazinokra leszűkítve a kört, az előadó kiemelte, hogy jelenleg afféle fele-fele arány figyelhető meg az online vs. nyomtatott sajtó párharcában. A magyar hirdetési piac (már ami a luxusmárkákat illeti) ugyanis teljes mértékben kivonult az online felületekről. Nem rendelkeznek kellő mennyiségű büdzsével az efféle kiadványokra. Éppen ezért a legtöbb online magazin, amely női témákkal foglalkozik, támogatók híján nem tudja huzamosabb ideig fenntartani magát. A luxusmárkák képviselői továbbra is a nyomtatott kiadványokban látják a lehetőséget, úgy tűnik, ők nem rohannak annyira, mint a világ nagy része.

A nyomtatott sajtó és az online sajtó közötti párharc ismertetése után Tóth Ali megismertette a hallgatóságot azzal a folyamattal, melynek során a The Room egy egyetemi projektből nemzetközi divatmagazinná vált.

A divat értelmezésének szempontjából a glossy magazinokkal szemben a The Room a haza és a nemzetközi sajtó viszonyában is egyedinek számít.

Az első szám 2004-ben jelent meg a Use unused márka tervezőinek diplomamunkáival, egyfajta portfólióként, amit az 500 nyomtatott példánnyal nem is hoztak kereskedelmi forgalomba. A lapban megjelent fotókból készült kiállítás keretein belül osztották szét ezeket. A „portfólió” közönségsiker lett, mely arra késztette a lap szerkesztőit – Virág Anikót, Gábor Balázst, Perlaki Mártont és Tóth Alit, hogy folytassák. A következő Room vezérszava („Alive”) is arra utal, hogy igenis van jövője Magyarországon egy alternatív divatlapnak.

Célja a vizuális hatáskeltés, a művészeti kísérletezés és egy olyan előremutató szemlélet közvetítése, mely alapjaiban változtathatja meg a divatról alkotott sztereotípiákat. Ebből is következik, hogy az online koncepció ebben az esetben nem célravezető, hiszen azt a fizikai valóságot, melyet a nyomtatott sajtó segítségével hoznak létre, az elektronikus felületek képtelenek helyettesíteni.

Tóth Aliék a hazai tervezők munkáira alapozva akartak egy nemzetközi magazint létrehozni. Néhány lapszám után azonban világossá vált, hogy a The Room ennek a Nyugat számára még szinte ismeretlen kelet-európai régiónak a hírnöke. Ezért egyre tudatosabban törekszenek arra, hogy a magazinban Közép-Kelet-Európa képző- és iparművészei, fotósai kerüljenek előtérbe. A szerkesztők különös figyelmet fordítanak arra, hogy teljes képet adjanak az alkotókról, így a velük készült interjút egy portfólió és egy olyan fotóanyag egészíti ki, mely betekintést enged az adott művész hétköznapjaiba, az alkotói folyamatba.

A divatot tekintve olyan márkákkal dolgoznak együtt, melyek mögött valódi szakértelem és tervezés áll. Ebből a szempontból is nagyon fontosnak tartják a hazai divattervezőket, akik kreativitásukkal, exkluzivitásukkal és egyedi látásmódjukkal új színt hoznak a gépezetté vált divatszakmába.

A magazin fotótörténeti szempontból is próbál maradandót alkotni. Amellett, hogy olyan márkákkal dolgoznak együtt, mint a Chanel vagy éppen a Louis Vuitton, elsődleges, hogy a brand ne írja felül a művészi látásmódot és a vizualitást. A lapnak dolgozó fotósok, mint Perlaki Márton vagy Hapák Péter törekszenek arra, hogy olyan képek jelenjenek meg, melyek akár 30 év távlatából is üzennek valamit, értéket képviselnek.

Ezen a november végi délutánon a divatsajtó olyan a hétköznapokban ritkán látott szegletével ismerkedhettünk meg, mely (szerencsére) 8 év után is tartózkodik attól a sikert hajhászó koncepciótól, amely manapság a médiát jellemzi, és még mindig a minőséget és a hiteles tartalmat tartja szem előtt.

Ács Helga, Tomasovszki Beáta