Reggel arra ébredek, hogy a picikém a hajamat húzza. Ébresztget: menjünk játszani. Kikászálódom, rendbe hozom magam és indulhat a nap, reggel  8 óra van.  A karácsonyfa még nincs megvéve, a menü már félig kész, feltakarítottunk, de a nagyinak még hiányzik egy ajándék, a szeretetszolgálathoz is el kell vinni a ruhákat. Sok a dolog. Nem baj: kirakózunk, dominózunk, gyurmázunk.

Már majdnem dél, muszáj elmennünk fát venni. Irány a piac! Milyen fánk legyen? A párom szerint maximum  140 cm magas legyen, szerintem legyen ritkásabb az ága, mert úgy könnyebb díszíteni, és persze Manó szerint legyen sok dísz rajta.

Már a fa is megvan, befejezzük az ebéd készítést, a beiglire már nem jutott idő, de szerecsére sütöttünk mézes kalácsot, az megteszi. Kisebb veszekedés árán megegyezünk, hogy nem lesz szaloncukor a fenyőfán, összeveszünk, hogy ki diszítse a fát és hogy mikor legyen az ajándékozás.

Délután 5-re már a fa is feldíszítve áll, kiraktuk a csillagokat az ablakra és a nagyi ajándéka is elkészült. Fáradtan huppanok a kanapéra, még be kell csomagolnom pár ajándékot a holnapi rokonlátogatásra, meg kell terítenem, a játékokat is el kell pakolni és utána kezdődhet is a Karácsony. Manó az ölembe mászik, összekuporodik, a fülemet fogja. A párom mellém ül, átölel, én a vállára hajtom a fejem: úgy döntök ráér az ajándékcsomagolás, a terítés és a pakolás. Inkább örökre az emlékezetembe  vésem ezt a pillanatot…

Teljesült minden álmom.

2012.12.24

 Domokos Márti

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,

s a gyetya fényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,

ezen az estén, kicsit az álomkban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni

és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények               ,

halványak a hitek, és halványak a remények.

Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,

őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.

Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,

s a gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

/Szerző ismeretlen/

Forrás: http://www.nikcsi.eoldal.hu/cikkek/karacsony.html