2008-ban a 8-14 éves korosztály tíz tagjából négynek saját tévéje, hatnak saját mobiltelefonja van. 22% rendelkezik saját számítógéppel és 10% internettel. 2009-ben a 12-17 éves korosztály 73%-a volt rendszeres látogatója valamelyik közösségi oldalnak. Egy 2011-es kutatás pedig kimutatta, hogy az esetek több mint 60 százalékában nincsenek az internethasználatra vagy a tévénézésre vonatkozó szabályok a családban (1).

Ez egy új gyermekkor, ahol már az az igazi büntetés, ha valakit offline üzemmódba állítanak. Elveszik a telefonját vagy eltiltják a számítógéptől. Ők a Z- vagy másként a netgeneráció tagjai, akik a ’90-es évek eleje és a 2000-es évek eleje között születtek. Már egy olyan kor gyermekei, aminek szerves része a konzum és a technológia, ahol az információk válogatás nélkül, szabadon áramlanak a virtuális térben. Mint László Mikós és Kósa Éva felméréséből is kiderült,a gyerekek korlátok nélkül hozzáférhetnek a különböző, „felnőttesnek” számító oldalakhoz (pl. hírportálok, blogok).Ebből következik, hogy ezek a gyerekek már tizenévesen a globális felmelegedés veszélyeiről, a gazdasági válság hatásairól és a terrorizmusról beszélnek, és valódi életkoruknál jóval érettebbnek tűnnek. A látszat azonban csal, mert lehet, hogy értelmi és kommunikációs képességeik meghaladják életkorukat, érzelmileg ennek ellenére még éretlenek, és a rájuk zúduló információkat még nem képesek lelkileg feldolgozni. Éppen emiatt válik a család, mint a gyerekek érzelmi fejlődéséért felelős háttér, a 21. században kulcsfontosságúvá. (2)

A tömegkommunikáció elterjedése előtti időkben a világ működését a fiatal generációk szinte csak személyes tapasztalatokon keresztül vagy az idősebb generációk közvetítésével ismerhették meg. A 19. század végétől az iskoláztatás és az írásbeliség új távlatokat nyit a tapasztalatszerzésben. A gyerekek tanulási csatornája kiegészült az olvasással, melyből újabb ismeretekre tettek szert az érési folyamatoknak megfelelően (a könyvek nyelvezete követte a gyerekek értelmi fejlettségét). Majd a 20. század második felében a gyerekek megismerési folyamatainak szempontjából újabb fordulat következik be a televízió elterjedésével. Ennek következtében már megszűnik a fokozatos átmenet a felnőttkorba, hiszen a tévé – és majd később az internet is feldúsítva és „habosítva” mutatja be a világ dolgait a legkisebbeknek is (3).

Az információs kor nemcsak a megismerés formáit, hanem annak folyamatát és a különböző agyi tevékenységeket is befolyásolja. A Columbia Egyetem kutatói bizonyították, hogy az emlékezés folyamatában ma már nem a tényekre, hanem az elérési útvonalakra koncentrálunk (4). Azt az elérési utat jegyezzük meg, melynek segítségével a leggyorsabban hozzájuthatunk a szükséges információhoz. Ennek köszönhető, hogy a 21. század tanulóinak praktikus tudása hatékonyabb és sokkal gyorsabban képesek a rájuk zúduló információtömeg feldolgozására. Szélesebb asszociációs mezővel rendelkeznek. Az elméleti gondolkodást egyre inkább felváltja a vizualitás, a képekben való gondolkodás (5).

Az információk áramlásának következtében azonban rövidül az aktív figyelem időtartama, a folyamat és a pillanatnyi élmények kerülnek előtérbe a cselekedetek hosszú távú következményeivel szemben. A pillanat teljes átélése során a jövő egészen homályossá, bizonytalanná és ezáltal érdektelenné (értéktelenné) válik.

Avatárok a szájbertérben

Hasonlóan a filmben szereplő figurákhoz az internetes felhasználók is egy valós személy virtuális megtestesüléseivé válnak a virtuális térben. Ennek az átlényegülésnek lélektanilag komoly hatásai vannak a fiatal generációra, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a mostani kamaszok több mint 70%-a van jelen valamelyik közösségi oldalon. Az a régi vágy, hogy az ember valaki más bőrébe bújhasson, hogy bizonyos tulajdonságainktól megszabaduljunk, ma már valóra váltható a virtuális térben. A felhasználók saját bejegyzéseik, kommentjeik és feltöltött képeik segítségével definiálják magukat. Így lehetőség nyílik arra, hogy megalkossák saját ideáljukat, vagy személyiségüknek csupán egy-egy aspektusát jelenítsék meg. A virtuális személyiség alakításának mozgatórugója lehet az elismertség és az önmegvalósítás, hogy kompenzálják a valóságot.

Az „avatárok” meglétének vannak pozitív hatásai a gyerekek személyiségfejlődését tekintve. Elősegíti a rugalmasabb gondolkodást, egy nyitottabb személyiség kialakulását. Teret biztosít, hogy a kamaszok különböző szerepekben próbálják ki magukat és megismerhessék személyiségük néhány rejtettebb oldalát.

Ezeknek ellenére több negatív hatással is számolnunk kell. Ha a gyerek túl sok időt tölt el ebben a virtuális valóságban, előfordulhat, hogy az itt létrehozott idealizált személyiségvonások beépülnek és tovább élnek a valós élet mindennapjaiban, ami egy hamis, torzított önkép kialakulásához vezethet. A kamaszok az identitáskeresés folyamatában a valóságban is kipróbálnak különböző szerepeket, pl. bizonyos viselkedésmintákat vesznek át másoktól. Az, hogy ezek közül mi válik a személyiségük részévé, az a környezet (pl. szülők, barátok, pedagógusok) visszajelzéseitől függ. A virtuális térben ezek a visszajelzések az anonimitás miatt élüket vesztik, és esetleg még szélsőségesebb szerepek kipróbálására sarkallják a gyerekeket.

Az internet világában a felelősségvállalás mértéke is csökken, hiszen bármilyen konfliktushelyzetből egy kattintással kiléphetünk anélkül, hogy a következményekkel szembe kellene néznünk. Azok a gyerekek, akik hozzászoknak az ilyenfajta problémamegoldáshoz kellemetlenül fognak szembesülni a valósággal, hiszen ott nem léphetnek ki ilyen egyszerűen a számunkra kellemetlen szituációkból (6).

Ezek szerencsére csak jövőképek. Ezek a riasztó jóslatok próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy a mai felnőtt generáció még változtathat ezen a tendencián, és lépéseket tehet annak érdekében, hogy a Z generáció gyermekei ne váljanak információ-feldolgozó robotokká. Rajtunk múlik, hogy a felnövekvő generációk érzelmei, fantáziája és belső világa ne egy virtuális, idealizált térben alakuljon, hanem egy olyan meghitt családi légkörben, melyben a régi értékek és tartalmak válnak fontossá.

                                                                                                                   Tomasovszki Beáta

Hivatkozások:

A kép forrása: http://www.osztalyfonok.hu/images/diginemz_hatasa.jpg

A letöltés ideje: 2013. február 10.

(1) http://epa.oszk.hu/00000/00011/00161/pdf/EPA00011_Iskolakultura_2012_01_101-110.pdf (2013. 02. 09.)

(2) Tari Annamária (2011): Z-generáció. Tericum Kiadó. Budapest. 44. old.

(3) Tari (2011) 82. old.

(4) Tari (2011) 111. old.

(5) Tari (2011) 135. old.

(6) Tari (2011) 144. old.