Az emberiséget mindig elbűvölte az égen átívelő szivárvány, számtalan slágerszerzőt, meseírót ihletett meg. Newton felfedezése tette lehetővé számunkra azt, hogy fizikai értelemben is megértsük a színek lényegét, természetét.

A szín fény, amely energia, az elektromágneses spektrumban látható színek sávszélessége 400nm-től 700 nm-ig terjed.

A nap fényének felbontása révén a szivárvány színeinek rezgései a fény sebességével érkeznek el közvetlenül hozzánk. Az emberek és állatok különböző sávszélességet is láthatnak. Az ún. „színeslátás” az agyunkban keletkezik.

A színeket érzékeljük, hatással vannak érzelmeinkre, hangulatunkra, egyben kifejező eszközeink is lelki állapotunkról, egyéniségünkről. Öltözködésünkben, kiegészítőinkben kombináljuk azokat – összeillenek, egységes egészet alkotnak, vagy éppen kontrasztjukkal egyéni, de mégis harmonikus megjelenést biztosítanak.

A színek szimbólumok is, az egész emberi kultúrát áthatják, jellemzik az adott korszakot. 

A színeket a legkülönbözőbb területeken alkalmazzuk. A vizuális művészeteken kívül a természettudományokban, az iparban, és nem utolsó sorban a profitszerzésben is.

„Az általunk kedvelt színekből tanulhatunk, hiszen saját részünket képezik: mindez értelem, szem és érzékelés egysége. Használjuk saját színeinket, mint személyes forrásunkat a világegyetemből.” [1]

Színezékeket a legkülönbözőbb anyagokból és módon állíthatunk elő. A régmúlt időkben a természetben található növények, féldrágakövek, ásványok szolgáltak alapanyagokként. A XX. században a színelőállítás technológiájának fejlődésével olyan új festékanyagok keletkeztek, amelyek a teljes vizuális világot megváltoztatták. Ezek a felfedezések a formatervezés lehetőségeit is kiterjesztették. Új anyagok és festési eljárásmódok kerültek be hétköznapjainkba (műanyag, porfestés, festett üvegművészet).

A computer design szoftver fejlesztése révén lehetetlennek tűnő megoldások valósultak meg (Guggenheim Múzeum Bilbao-ban, IMac). Egyre nagyobb jelentősége van a hagyományos tervezés mellett a computer által precízen megtervezett/kimért munkának.

Lawrence Herbert nyomdász 1963-ban mutatta be Pantone Matching System(PMS) rendszerét, amelyet napjainkban nyomdászok, művészek, textiltervezők és grafikusok hada használ. A digitális tervezésben a legelterjedtebb színrendszer négy alapszínből ciánkék, magenta, sárga, fekete (CMYK) áll, számtalan színárnyalat, színskála keverhető ki. A Pantone „vegyérték” rendszerének jelentősége az, hogy pontos paraméterek alapján bármikor reprodukálhatók ugyanazok a színek (true colors). A Pantone számozott színskálái már több mint kétezer színárnyalatot tartalmaznak.

Ha jelképrendszer és érzelem összefüggéseit vizsgáljuk, a történészek visszatekintései magyarázatot adhatnak az emberi és társadalmi kapcsolatok bonyolultságára a színek értelmezésévell is – gondoljunk arra például, milyen erővel bír a piros szín és árnyalatai: egy ősi karmazsint (piros) az uralkodás, a skarlátvöröset a bűn bélyegének, a cseresznyés pirosat a női csábításnak tulajdonították.  Az idők múlásával a színekhez kapcsolt asszociációk változnak. [2]

Leatrice Eiseman színszakértő, Keith Recker, valamint a Pantone^® fantázianeveinek segítségével „A színek evolúciós útját a történelem szemüvegén keresztül is nyomon követhetjük: melyek voltak azok, amelyek legjobban jellemezték az adott kor művészi kifejezésmódját, a kultúrát és a társadalmat” [3]  a XX. század tíz évekre lebontott skáláján. 

1900-as évek: Múlt és jövőbelátás

A Párizsi Világkiállítás számvetést adott az előző évszázadról és előrevetítette mindazt a fantasztikus innovációs korszakot, amely kihatott az építészetre, gépészetre, művészetekre, formatervezésre, divatra, és nem utolsó sorban a társadalmakra.

A párizsi világkiállítás idején számos koronázási ceremónia zajlott Európában, amelyek különleges megbízásokat jelentettek a kor ékszerkészítőinek.

Három korszakalkotó művész munkásságát érdemes kiemelni ebből az időszakból:

Fabergé csodálatos arany ékszertojásokat tervezett (II. Miklós orosz cárnak összesen 44 db-ot), amelyek a féldrágakövek színeiben pompáztak és az egész világot meghódították.

Lalique egyedülálló, formatervezett ékszereit, amelyekben szabadon párosított drágaköveket féldrágakövekkel és festett üvegekkel, számos díjat nyert a világkiállításon. Tiffany (LCT) egy teljesen új üvegelőállítási (Favrile) és színezési technológia kifejlesztésével korunk háztartásait is megszínesíti virágmotívumokkal tarkított lámpáival és kecses üvegvázáival.

Alkalmazott színek: Chateau rózsa, kíniai viola, Cloisoné, gyöngyház, Viktória kék, gazdag arany, Viridis (kobold mohazöld) [1]

Angliában az európai hercegi családok fényűzését önfeledt vadászatok, ünnepségek teljesítették ki. A vidéki kastélyok és parkok virágszínei jellemezték az öltözködés színeit is: tollas kalapok, legyezők, karcsú derekú, hosszú szoknyák pompáztak szilva, francia rózsa, fehér rózsa, jojoba színekben. [2]

Az ellenpólust a viktoriánus korszak túlzott ornamentikájával szakító „Arts&Crafts” mozgalom jelentette, amely a hasznosság, az egyszerűség és az alkalmasság hármas kritériumát követte. Jól tervezett, igényes kivitelű tárgyaikat a széles tömegekhez kívánták eljuttatni. Bár kizárólag a finom kézimunkának tulajdonítottak jelentőséget, újításaikkal hozzájárultak az esztétikus széria gyártás fejlődéséhez is.  A tárgyak színvilágát a természet inspirálta. Földszínek: őszi levél, nyersbőr, barka, fenyőzöld, antik fehér, tölgy. [3]

Az új évszázadban a nők a sportban láttak lehetőséget arra, hogy szabadságukat a közéletben kifejezhessék. A Világkiállítás ideje alatt megrendezett második Olimpiai Játékokon 12 hölgy is indult, és egy közülük Charlotte Cooper teniszbajnok lett. 1902-ben Annie Taylor egy hordóban leereszkedett a Niagara vízesésen. Az első pilótanő 1910-ben szerezte meg repülési engedélyét.

A sport és sportruházat adott lehetőséget a nőknek arra, hogy felszabadíthatták testüket a gúzsba kötő fűzőktől, hogy együtt biciklizzenek, síeljenek, túrázzanak és ússzanak a férfiakkal anélkül, hogy botrányt okoznának megjelenésükkel.

A sportos életformával összeköthető neutrális színek domináltak, a világos árnyalatoktól az antraciton át a barnáig: rugby barna, meleg homok, mirázs szürke, púder rózsaszín fantázianevekkel. [4]

A felszabadító irányzat párizsi képviselőjePoiret lett: a homokóra formát elvetve, a kényelmetlen fűzőktől mentes, ókori és keleti formákat alkalmazta. Petticoat pelerinjeivel, keleti nadrágjaival, japán kimonóra emlékeztető ruháival teátrális megjelenést kölcsönzött a nőknek. A lágy, finom anyagokat nemes prémekkel díszítette. Azt vallotta magáról, hogy ő volt az első férfi, aki a nők titkos vágyait felfedte és beteljesítette.

Poiret új trendet teremtett a lakberendezésben, dekorációban és parfümjeivel is. Lágy pasztell színárnyalataival, Jaffa narancs, tojás sárga, kadmium zöld, krétalila, krókusz, fricskát hintett kortársainak. [5]

A festészetben a Vadak (Fauvisták) új látásmódjukkal előfutárai voltak a modern absztrakt festészetnek. Intenzív színeik a valóságtól elrugaszkodott szabadságot tükrözik. Alkotásaik nem pusztán festékpigment foltokat jelentettek a vásznon, nem is tükörképét festették meg tárgyaiknak, hanem egy valódi látvány élményét nyújtották.

(Pompei vörös, rózsaszín levendula, fluor zöld, intenzív kék színek) [6]

1910-es évtized: változások és kihívások

Amerikában a Kewpie gumibaba nyerte el milliók szívét és Maxwell Parrish nevével fémjelzett (ég)kék szín dominált textileken, kerámiákon. O’Neill harsogó színű festményeinek reprodukciói lepték el a háztartásokat.

Európában Josef Hoffmann és Koloman Moser iparművész professzorok megalapították a Wiener Werkstätte műhelyét. Egy új esztétikai irányt indítottak el, amely számos iparművészt, divattervezőt, festőművészt foglalkoztatott és inspirált. A műhely célja a finoman kidolgozott, kézi munkával előállított használati tárgyak eljuttatása a háztartásokba és a közízlés formálása volt. A műhely később ékszereket és ruhákat is tervezett.

Színeik: holdtalan éj (feketés), vörös mahagóni, Saxon kék, Feldspar (vzöld), krémsárga, cinóber, kagyló, ezüst) [7]

A Ballet Russes társulat Párizsban a legjobb orosz táncosokkal egy évszázados balett kultúrát teremtett.  Az 1910-es Seherezádé bemutatója lázba hozta a párizsi közönséget.  A nagyszerű vezető hármas, az alapítóDjagilev, Petipa koreográfus, valamintLeon Bakst, a társulat jelmez- és díszlettervezője a kifinomult koreográfiai elemek mellett a nagyközönség megnyerése érdekében show elemeket is bevetett a színpadon.  A keleties díszletek közepette Bakst színpompás ruhakölteményei az egzotikus, keleties V-nyak megoldású ruhák, turbánok pillanatok alatt divatosak lettek a színfalakon túl is.

Bakst színei (Russet narancs, csillogó kék, török csempe, füstös árnyalatai a rózsaszín, barna és arany színeknek[8] fémjelezték sok-sok lakás bútorzatát és drapériáit is. A Ballet Russes nagy hatással volt egyes Fauvista művészekre és az Art Deco stílusra is.

A mesékkel átszőtt világban még élt az emberek idealizmusa és optimizmusa, ugyanakkor érezhetővé vált a háborús készülődés Európában.

A kubista ábrázolás szakítva a hagyományossal, a realista ábrázolásmódra törekvés nélkül a valóság idő dimenzióit érzékeltette, a mozdulatot képkockákra bontva. Kontúrjaik a szemet a vászon felületére irányítják, drámai látványt nyújtva. Erőteljes, sötét árnyalatú tónusaikat a vásznon ötvözték csomagolópapír és tapéta darabokkal is.

Színek: Aurora piros, Ensign kék, Sötétzöld, gesztenye, szürkés lila, pala [9]

Az I. világháború több millió nőt küldött munkába. Az USA-ban 700 ezren dolgoztak hadiüzemekben, buszokat vezettek, gépsorokon dolgoztak és íróasztalhoz ültek. A nők fokozatosan elfoglalták a háborúba vonuló férjeik által elhagyott munkahelyeket.

A dolgozó nők öltözékét a funkcionalitás és praktikum jellemezte.

A mai Military look-hoz hasonló bronz, Saxon kék, fehér, gránátalma, valamint a patriotizmust idéző trikolor [10] színek jellemezték a háborús majd megbékélő időszakot.

A fegyverkező országokban összpontosuló hatalmas technológiai hatalmat nem lehetett felülmúlni. 1915-ben megjelenik a T-mobil, és sorra készülnek el a háztartási munkát könnyítő gépek. A lakásdekorálás virágkorát éli, megjelenik a színpompás linóleum. A komfortérzetet aranyos krém, kesudió, levendula és halványkék [11] színek fokozzák.

1920-as évek: szertelenség 

Az első világháború utáni felszabadultság és vad érzelmek a fiatalság extravagáns öltözködésében és életmódjában is kifejezésre jutott: szórakozott, táncolt, utazott.

A fiatal hölgyek rövidebb szoknyát hordtak, a színésznők erős make-up-jai szinte már

a prostituált benyomását keltették. A Jazz-Ageszabadossága jellemezte Amerikát.

(Főbb színek: desszert rózsaszín, púder rózsaszín, sápadt arany, végtelenség- infinity, sárgabarack brandy, borkóstoló) [12]

Ebben az időszakban tett szert népszerűségre a sebesség. Luxus vonatok és hajók invitálták az utazókat. A csodálatos utazási helyszínek reklámozása révén virágzásnak indult az illusztrálás és plakátművészet.

Az amerikai sportos férfi ideál megteremtésében J.C, Leyendecker-nek is jutott szerep. Több férfi ruházatot gyártó cég reklámjait és férfimagazinok illusztrációját is készítette, az Arrow divatház az általa tervezett plakátokkal 96 %-os részesedést szerzett a férfiing áruházi piacán.

Feltárták Tutankhamen sírját, ezzel megkezdődött az egyiptomi láz a divatban is: aranyba foglalt drágakövek, egyiptomi stílusú bútorok hódítottak, és stílusjegyei a népszerű Art Deco-t is elérték. Az Art Deco kibontakozását nagyban segítették az ipartechnológiai újítások is (pl. acélcső). Színek: Szaharai nap, sivatagi por, Nílus zöld, királykék, égett henna. [13]

A Bauhaus- a német precizitással tervezett életstílust, életformát sugallta – használati cikkek, házak, bútorok a funkcionalitást helyezték előtérbe. Sok művész érzelmi és spirituális téren hódolt ennek az irányzatnak: Kandinsky, Klee, és Johannes Itten.

Markáns színeket alkalmaztak: tojás sárga, sötétvörös, levendula, éjfekete, napraforgó. [14]

Az 1925-ben Párizsban megrendezett Modern Iparművészeti Világkiállítás során keletkezett az Arts Décoratifs kifejezésből az Art Deco. Bor Pál 1928-as írása szerint a fejlődés nagy faktorai voltak a külföldi művészek, köztük magyarok is voltak. „Az Európában ma gyökeret vert iparművészet lényege a konstrukció.”  … ”A francia szellemnek általában nem igen felel meg a modern bútorok túl nagy hidegsége, így igyekeznek intérieurjeiket meleggé tenni.” [4]

Így került méltó helyére az addig másodrangúvá degradált iparművészet. A funkcionalitást a franciák kárpitokkal, faliszőnyegekkel, csipkékkel, gyönggyel, üveggel, bronztárgyakkal, kovácsoltvas tárgyakkal tették kellemetessé. A színes retikülök, ékszerek megjelentek a festővásznakon is. Kifinomult pasztellek: levendula, kamélia, teknőc-sirály, galamb, pezsgő bézs, kamélia, fekete, ezüst színek [15] jellemzik a kort.

1930-as évek: amerikai dekoratív művészet

Az amerikai építészetben a klasszikus formák, arany, ezüst, márvány, zöld, drága piros színek [16] találhatók meg. A világválság hatására csak az építészetben tudott teret kapni az Art Deco, a használati és divatcikkek már szolidabb megjelenési formákat öltöttek. A női ruhakelmék gyöngyház, jojoba, shitake visszafogott árnyalatokban készültek. Kiábrándultság, illúziók keresése jellemzi az amerikai társadalmat. A lakosság 28 %-a munkanélküli, 40 %-kal kevesebbet keres, mint a 20-as években.

1927-ben betör a plasztik mánia, az újítások, modern technológiák alkalmazása olcsóbbá teszi a használati tárgyakat. A fekete bakelit után a háztartási műanyag eszközök harsány színeikkel új piacot nyitottak. Rikító sárga, vérnarancs, gránátalma, gloxínia, kalóz fekete. [17]

F. D. Roosevelt „New Deal” programját a második követte, amelyben a művészek kiléphettek a hallgatásból (Federal Art Project). Az FAP eredményeképpen állami intézményekben, kórházakban festmények, csillárok, iparművészeti alkotások jelentek meg.

A plakátok természetből merített színei: olíva, levendula, mélykék, borsózöld hangsúlyozták a méltóságot a hányattatással szemben. [18]

A New York-i világkiállítás a várakozásokkal ellentétben hatalmas veszteséggel zárult, azonban az 51 millió látogató jövőlátását megalapozta.

A filmipar virágzásnak indult, ekkor mutatták be az Elfújta a szél, az Óz, az Egerek és emberek, és még sok más filmet. A pipacsvörös, szalma, sárga, oroszlánbarna, vibráló zöld színek [19] vidámságot kölcsönöztek a hétköznapoknak.

1940-es évek: háborúk, béke és fellendülés

Japán és Kína között 1937-ben tört ki a viszály, Németország 1939-ben üzent hadatAngliának. Európa lángokban állt, fellendülésnek indult a hadiipar, amely az USA-nak fellendülést hozott, új munkahelyekkel.

Ismét fellendül a filmipar, a Disney fantázia összehozza a komolyzenét a rajzfilm iparral. Változatos, mély tónusokat láthatunk a filmvásznon: török tenger (kék), Alaszka kék (világoskék), olajzöld, aranysárga, keserédes (piros), málna, teljes napfogyatkozás (fekete), áradó rózsaszín. [20]

Az öltözködésben államilag visszafogták az anyagfogyasztást, a világháborús „military look”-ot (barna, olíva szürke), denim, rózsaszín és paprikavörösek élénkítették. [21]

A háború után Amerika az „amerikai álmot”építi.  Párizsban újra fellendül a divatipar, azhaute couture főnixmadárként szárnyal.

1947-ben Christian Dior-t ünneplik, aki újraöltözteti a nőt: széles kalapok, színes tollak, derékban összehúzott kabátkák, széles szoknyák, ékszerek.

A szűkösséget a sok-sok méternyi anyagfelhasználás váltja fel. Dior Corolle (szirmok) [5] kollekciója elnyeri a világ tetszését is, és a francia divatexport 50 %-át tudhatja magáénak.

Dior formavilága kaviár, bizsu kék, levendula szürke, parfé rózsaszín, holdfény, felhőtáncos, alabástrom fény [22] színekben jelent meg, újra magasságokba emelve a NŐt.

1950-es évek: a pasztell

Visszatér az élet a megszokott medrébe, a termelés helyreáll, optimizmus jellemzi a társadalmakat. Az aktív pihenés, egészséges életmód, jól felszerelt háztartás, a fiatalság megtartására törekvés a jellemző. A divatpiac a fiatalok felé is nyit.

A vidámságot a citromcsepp és pasztell türkiz, a jól tápláltságot a levélzöld, ezüstfenyő inspirálják, a sápadt rózsaszín [23] melegséget kölcsönöz.

Filmcsillagok születnek (Marylin Monroe, Liz Taylor) akik a kor szépségideáljait testesítik meg. Givenchy tervezi Audrey Hepburn máig lenyűgöző ruhatárát. Grace Kelly finom pasztell zöld ruhájában a legjobban öltözött színésznő díját kapja.

A szépség megtartására való törekvést az új kozmetikai márkák feltűnése is inspirálja. Divat a vakítóan fehér bőr és a csábítóan vörös ajkak.

Az absztrakt expresszionisták műveikkel a világ sötétebb arcát láttatják (hidegháború, nukleáris veszély). Művészetük lényege a lelki és hangulati állapotok, tudat alatti képzeteik közvetlen, drámai kifejezése. Sajátos festés-technikájukat gesztusfestészetnek is nevezik.

Egyik képviselőjük, Jackson Pollock a tudatkontroll nélküli festői jelteremtés érdekében nem ecsetet használ, hanem vászonra csurgatott festékbe különféle törmelékanyagokat kever, s így a felület az egymásra csurgatott anyagrétegek textúrájából jön létre.

Szomorkás tónusok: szürke, fekete, levendula viaskodnak az azúrkék, tojás sárga és piros [24] színekkel a vásznon.

Ezekben az években magyar divat- és ruházati ipart államosították. A szocialista ideológia a Dior-i irányzatot és a divatot burzsoá csökevénynek kiáltotta ki.  A magyar divattervezők nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a sivár tömegkonfekciót ellensúlyozzák, és kisebb divatszabóságok, szövetkezetek tevékenysége által életben tudják tartani az igényes divatot.

Sárközy Anikó

 Folytatása következik….

Felhasznált irodalom:

[1] Dorothea L. Mella: Ode to Color (The language of color – Warner Books 1988, NY NY)

[2] Leatrice Eiseman and Keith Recker – Pantone – The 20th Century in Color – Chronicle Books and Pantone LLC, 2011, San Francisco, CA)

[3] Leatrice Eiseman and Keith Recker – Pantone – The 20th Century in Color Color – Chronicle Books and Pantone LLC, 2011, San Francisco, CA)

[4] Bor Pál: Az új iparművészet Párizsban (Magyar Iparművészet 1928.31. évf. 1-2 sz. )

[5] Francois Baudot: Fashion – The Twentieth Century – Universe Publishing 2007, Rizzoli, NY NY)

Képek:

Thierry Mugler modell – Extreme Beauty – The Body Transformed Metropolitan Museum of Art Series, NY NY

Lalique ékszer - Leatrice Eiseman and Keith Recker – Pantone – The 20th Century in Color – Chronicle Books and Pantone LLC, 2011, San Francisco, CA)

Actress in Poiret dress Francois Baudot: Fashion – The Twentieth Century – Universe Publishing 2007, Rizzoli, NY NY)

Ballet Russes - Leatrice Eiseman and Keith Recker – Pantone – The 20th Century in Color – Chronicle Books and Pantone LLC, 2011, San Francisco, CA)

Life Magazine 1922 borító, Leyendecker - Leatrice Eiseman and Keith Recker – Pantone – The 20th Century in Color – Chronicle Books and Pantone LLC, 2011, San Francisco, CA)

Lanvin parfümgömb Francois Baudot: Fashion – The Twentieth Century – Universe Publishing 2007, Rizzoli, NY NY)

Dior Look –  Francois Baudot: Fashion – The Twentieth Century – Universe Publishing 2007, Rizzoli, NY NY)

Grace Kelly - Leatrice Eiseman and Keith Recker – Pantone – The 20th Century in Color – Chronicle Books and Pantone LLC, 2011, San Francisco, CA)