Az utóbbi időszakban előtérbe került a dohányzás ellenes magatartás országunkban. A cigaretta árának emelésével a kormány azt kívánta elérni, hogy minél többen kezdjenek el leszokni e káros szenvedélyről. A későbbiek során rémisztő képekkel látták el a dobozokat, hangsúlyozva – mintegy ellenreklámként – a dohányzás lehetséges káros hatásait. Nem árt azonban a dolgok mögé nézni, vajon tényleg az emberek egészségét szolgálja ez a hadjárat, vagy az ellenreklámmal tulajdonképpen reklámot kívántak létre hozni?

Sok írás született már azzal kapcsolatban, hogy a reklámok hogyan befolyásolják döntéshelyzeteinket, amikor arról kell döntenünk, hogy melyik csokit vegyük le a polcról pl. A reklámgyártók korábban a befogadót passzívnak tekintették, az 1950-es évektől kezdve azonban a Gestalt pszichológia vált a reklámozás vezető irányzatává, melynek értelmében elsősorban azt vizsgálták, hogy a befogadó hogyan igazítja saját érzékelési rendszeréhez a bejövő ingereket. A ’60-as évektől kezdve a márkához a reklámok különféle tulajdonságokat kötöttek: presztízs, különleges életérzés, szabadság… Ezt követte az ún. kognitív korszak (1970-es, ’80-as évek). A középpontban ekkor az egyén lélektana állt. A kognitív pszichológia többek között az egyén észlelési folyamataival, figyelemfókuszával és emlékezeti mechanizmusaival foglalkozik, a reklámok terén is elsősorban a fentiekkel kapcsolatos kutatási eredményeket használták fel a szakemberek.

Itt már kezd körvonalazódni a reklám abbéli hatása, miszerint az emlékezeti mechanizmus, az érzelemkeltés mind-mind hatékony tényezőkként említendők meg akkor, amikor a reklám sikerességéről, vagy akár manipulációjáról kell beszélni. Vagyis: a minél gyakrabban ismételgetett állítások, reklámok erőteljesen hatnak a befogadóra.

Érdekes és ellentmondásos az a reklámáradat, amely a dohányzást körül lengi. Ellenreklámok jelennek meg azért, hogy reklámokká váljanak a gyógyszeriparban.

Hogyan érheti el a sok aggasztó kép és felirat a cigarettásdobozokon, hogy a segítő reklámok felé forduljunk, ahol „nikotinéhség nélkül szokhatunk le”?

Az emberek egészségének védelmében a dohányzás elleni törvény hatályba lépése 2012. január elsején történt meg, melynek értelmében tilos rágyújtani szórakozóhelyeken, klubokban, zárt terekben. Ez azonban csak a kezdet volt. Azóta folyamatosan emelik a dohánytermékek jövedéki adóját, egyre többet kell fizetni egy doboz cigarettáért. 2012 novemberétől már csak olyan termékeket vásárolhatunk, amelyek képekkel illusztrálják a dohányzás lehetséges következményeit.

A kormány szerint mindez az emberek egészsége érdekében történik, azt szeretnék elérni az áremelésekkel és a horrorisztikus képekkel, hogy minél többen mondjanak búcsút káros szenvedélyüknek. Nemes indok, azonban nem árt egy kicsit a dolgok mögé nézni.

Nem tagadhatjuk, hogy a cigaretta nem egészséges. Noha orvosok bizonyos betegségek kezelésénél alkalmazzák a cigarettát (ez alkalmanként legfeljebb 2 szál elszívását jelenti), tény, hogy tele van méreganyagokkal és káros összetevőkkel. Ha felemelik az árát, s brutális képekkel látják el a dobozokat, a már függőségben szenvedők tényleg leteszik ennek hatására a cigit? Gyakran voltam szemtanúja annak, amint egy ember inkább kevesebb párizsit, vagy kenyeret vett, csak hogy kitudja fizetni a dohányárut. Elgondolkodtató…

Ami a kormány álláspontját illeti, nézzük meg egy kicsit közelebbről:

Az áremeléseken és képeken túl a mai napig nem hoztak létre egy olyan kampányt, vagy vittek véghez olyan projekteket, amelyek a cigarettázásról való leszokást tűzték volna ki célul. Az, aki függője ezen káros szokásnak, annak pszichológiai és mentális segítségre lenne szüksége! Nem fog segíteni, ha a méregdrága tapaszokat, vagy cukorkát, rágót megveszi, mert a cigaretta valamilyen hiányt pótol. Ennek feltárása nélkül esélytelen, hogy valaki huzamosabb időre, vagy végleg elhagyja a dohányt. Egy filmben hallottam azt a frappáns megfogalmazást, amely rávilágít a leszoktató termékek defektjére: ” A tapasz csak egy esetben segítene, ha meg tudnám sodorni, meg tudnám gyújtani, majd elszívni“. Ez az idézet illusztrálja azt, hogy sok esetben nem a nikotin hiány az oka annak, hogy nem tudjuk letenni a bagót. Az ok sokkal inkább mentális.

Ami a horrorisztikus képeket illeti:

Balogh Béla: A tudatalattink tízparancsolata című könyvében egyértelműen megfogalmazza szokásaink, beállítódásaink okát. Ez nem más, mint a tudatalatti programozás. Ha sokat hallunk, vagy látunk bizonyos dolgot, akkor az beivódik, mintegy beég tudatalattinkba. A reklám éppen ezt teszi: nagyon sokat látjuk, halljuk, találkozunk vele immár mindenhol. Már pedig a gondolat alakít ki bennünk mindent – legyen az jó, vagy rossz, betegség, vagy egészség.
Tételezzük fel, hogy valaki képtelen lerakni a cigarettát. Még nem fedezte fel, miért is rabja eme szenvedélynek. Folyamatosan veszi a dohányterméket, s nap mint nap, valahányszor kivesz egy szál cigarettát, látja az állító mondatokat, s a képeket. Minél gyakrabban olvassa el a figyelmeztetést, vagy látja meg a betegség-illusztrációkat, annál hamarabb beég tudatába az, hogy: Ha dohányzol, meghalsz! Ha dohányzol, rákos leszel! Ha dohányzol, csak beteg gyermeket tudsz a világra hozni!
Nem fontos, hogy ő maga elhiszi-e, hogy tényleg beteg lesz-e. A tudatalatti felveszi ezt az információt – írja könyvében Balogh Béla – s elkezdi a gondolat mintájára formálni a fizikai testet. Ennek bizonyítására ma már számos kísérletet találunk!
Ezek után egyáltalán nem lenne meglepő, ha egyre több rákos és szívbeteg ember lenne ezen a világon. Ezzel sincs különösebb probléma, hiszen akkor majd a gyógyszerek segítenek, amelyeket sok esetben élete végéig szednie kell az adott személynek.

Tételezzük fel, hogy a dohányzó még nem látta túlságosan sokat a figyelmeztető képeket és feliratokat ahhoz, hogy esetleg meg is betegedjen. Azonban gyakran látja ezeket az ellenreklámokat. Mit tesz? Elkezd félni! Félni, rettegni, nehogy beteg legyen. A félő ember a gyógyszeriparhoz fordul, hiszen a csapból is ömlenek a tudatunkban lévő kis szörnyek, amelyek dohányzásra kényszerítenek, s amelyeket meg lehet „ölni”, azaz leszokhatunk erről a nagyon káros szokásunkról a különféle termékek segítségével. Tudatunkba égnek, mint egyetlen hatékony megoldások. Megpróbáljuk hát a tapaszt, a rágót, a többit. A gyógyszeripar leszoktató reklámjai gyakorlatilag ugyanazt a negatív és káros hangulatot használják fel, mint amely negatív tartalmú reklámok visszaköszönnek a cigisdobozról. Egy kivétel természetesen van: a gyógyszeripar dohányzásról való leszokást elősegítő reklámjai happy end-del érnek véget, ezzel azt sugallva, ha le akarsz szokni, csak ezt választhatod és a vége egy egészséges, boldog élet.

ld.http://www.youtube.com/watch?v=C-XT91nLJuY 

Senkit sem kívánok arra buzdítani, hogy dohányozzon nyugodtan továbbra is. Természetesen nem egészséges, okozhat betegségeket, de a képekkel történő illusztráció az imént említett tények miatt ahelyett, hogy leszoktatná az embereket, inkább félelemben tartja őket, és afféle agymosó-programként bele írja elméjükbe a betegséget.

Felmerül az “emberekért egészségkampánnyal” kapcsolatban még egy kérdés: ha az a cél, hogy a káros dolgoktól megszabaduljunk, akkor pl.a fehér cukorra miért nem tesznek elriasztó képeket? Ma már egyre többször kapnak figyelmet a szénhidrát okozta megbetegedések. A sok szénhidrát (cukor, liszt, csokoládé stb) fogyasztásakor fellépő inzulintúltermelés egy idő után inzulinrezisztenciát, azaz hasnyálmirigy betegséget, majd ezt követően cukorbetegséget okoz. Erre is fel kellene hívni a figyelmet képekkel, szövegekkel! A fent leírtak alapján azonban még több lenne a cukorbeteg és az elhízott ember, ha ezt is meglépnénk.

Ha már dohányzunk, igyekezzünk a képeket és a szövegeket letakarni, miközben próbáljuk meg felfedezni, mi motivál bennünket abban, hogy cigarettázzunk! Kérjünk segítséget, pszichológiai szakrendeléseken!

 Ács Helga

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Dr.Balogh Béla: A Tudatalattink tízparancsolata, Bioenergetic Kiadó, Budapest. 2002.

Sas István: Reklám és pszichológia, 2007.