Zólyomi Zsoltot, mint az egyetlen magyar parfümőrt már biztosan nagyon sokan ismerik. Én budapesti parfümériájában kerestem fel, ahol a niche parfümök titokzatos világáról mesélt. Az üzletbe lépve azonnal elvarázsolt a látvány. A helyiséget körüllengi valamifajta megfoghatatlan titokzatosság, báj és kecsesség. Egy igazi ékszeres doboz a város szívében.

Miért lehet, hogy más parfümériákból néhány perc után kiszaladok, itt azonban órákat el tudnék tölteni?

Két ok miatt. Az egyik az, hogy igyekszünk semleges illathátteret teremteni. Ez nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy gyakran szellőztetünk. A másik, ami szintén nagyon fontos, hogy nem fújkodjuk frissen az illatokat, hanem az illatokat ezekre a papírcsíkokra csak mi fújjuk rá, akkor, amikor úgy érezzük, hogy már teljesen elpárolgott, naponta csak egyszer, kétszer. Így lehet, hogy az ide látogató 24 órával ezelőtt befújt illatokat szagol, ami nem fárasztja ki az orrát.

Itt az üzletben többnyire niche parfümökkel foglalkozik, ahogy megfigyeltem.

Gyakorlatilag azzal, de az utóbbi időben kezdtem annyira eszement lenni, hogy mivel annyira érdekel minden, aminek szép illata van, most nálunk van a világ legdrágább és szakmai szempontból legizgalmasabb, gyakorlatilag luxusparfüm minőségű illatokból fejlesztett mosószer- és textilápoló családja, és van egy fűszersó család is Mallorca-ról, amelyből olyan aromák jönnek ki, melyek számomra valódi parfüm minőségűek, mert virágillatokat tesznek a sókba. De visszatérve a kérdésre, igen, itt csak különleges parfümök vannak. Ezeket niche kategóriának hívjuk, amik a nagyobb parfümériákban nem találhatók meg.

Mit nyújt a niche a mainstream parfümökhöz képest?

Röviden és velősen egy mainstream parfüm ma már, sajnos többnyire fajlagosan olcsó szintetikumok kellemes keveréke, ami nagyon ügyesen van marketingelve. A niche ezzel szemben a mai napig valódi luxustermék. Ezt a luxust egy balatoni hajókázáshoz szoktam hasonlítani. Ha mi megbeszéljük a Balaton déli partján, hogy de jó lenne átmenni borozni egyet az északira, akkor elég sok megoldást lehet választani. Van a komp, és ha várunk, akkor menetrend szerint, kevés pénzből is átjuthatunk. De az is lehet, hogy egy barátunk értünk jön egy ódon, mahagónifából készített vintage vitorlással és átsuhanunk a túlpartra. Mindkét módon átjutunk, de a két élmény között óriási  a különbség. A niche a vintage hajóéhoz hasonló élményt nyújtja: egyediséget és igazi luxust. Itt ma is igazi természetes alapanyagokat használunk. Azok az illatok, melyeket megtalálunk a standard parfümériákban, kilónként 15 és 100 euró közötti szintetikus alapanyagokból vannak. Amikről beszélgetünk, azok között van olyan, aminek alapanyagából 18.000 euróba kerül egy kilónyi, vagy van 150.000 euró per kilós alapanyagunk is, mint mondjuk egy jó minőségű írisz kivonata. Ez ténylegesen úgy néz ki, hogy az egész világon egy évben csupán néhány termosznyi mennyiség születik.

Ezek szerint a niche előnyben részesíti a természetes anyagokat?

Alapvetően igen, de néhány állati eredetű illatnál, mint pl. a pézsma, ámbra, ami védett állatnak számít, és ebből következően az illatanyag megszerzéséért nem lehet megölni, szintetikus anyagokból állítják elő a kívánt alkotót. A tavalyi év legnagyobb sikere is érdekes módon egy szintetikus illat lett. Romano Ricci, Nina Ricci dédunokája szakítva a családi névvel, saját parfümmárkát hozott létre, a Juliette Has a Gun-t. Romano több parfümjénél is előszeretettel használt egy bizonyos, szintetikus alapanyagokból előállított alapanyagot, az erotizáló ámbrás-pézsmés Cetalox-ot. Majd fogta ezt az egyetlen alkotóelemet és alkohollal addig hígította, hogy az kellemes legyen az orrnak.

Említette, hogy bizonyos illatok korlátozott mennyiségben állíthatók elő. Ezek szerint a különböző illatok olyanok, mint a bor?

Igen, ez egy nagyon jó hasonlat. Mint ahogyan más az idei és a tavalyi furmint, így az illatok is évről évre kicsit különböznek az alapanyagok minőségétől és mennyiségétől függően. Egy-egy hozzávaló nem minden évben áll rendelkezésünkre a megfelelő minőségben, így ezeket megpróbáljuk esetlegesen más évjáratokból egyfajta cuvée-t készíteni

Nincs is két egyforma parfüm?

Nincs, de szerencsére az átlagember ezt nem is érzékeli. Az emberi szagérzékelés nagyon sokat romlott az elmúlt évtizedekben, ami annak is köszönhető, hogy legtöbben nagyvárosi lakóként egy óriás méretű “szmogburokban” élünk. Ma már pl. sokan a szavatossági idő alapján döntik el, hogy a hűtőben lévő kakaó iható-e még. Meg sem szagolják, annak ellenére, hogy a lejárati idő ellenére is lehet romlott valami. Vagy, ha egy pár gyereket szeretne, már nem egymás illata dönti el, hogy mikor jön el a megfelelő idő – mint az állatoknál, hiszen a szó nemesebbik értelmében mi is csak “emberállatok” vagyunk, hanem naptárakat vezetnek és számolják a napokat.

Így a parfümőrök előnyhöz jutnak a vásárlókkal szemben, akik nem veszik észre a különbséget a különböző „évjáratok” között, míg mi tudjuk, hogy az idei vagy a tavalyi illat sikerült-e jobban.

A niche követi-e valamilyen formában a trendeket, vagy tisztán a fantázia alkotja ezeket a parfümöket?

Azt kell mondjam, hogy nem. Igazából szerencsére nem is érdekli, hogy mi az aktuális divat.  A niche megteheti, sőt meg is teszi, hogy ha az adott évben nem megfelelő minőségűek az alapanyagok, akkor abban az évben nem készít új illatot. Ha megtalálja a megfelelő hozzávalókat, akkor pedig arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb parfümöt állítsa elő belőlük. Ha ezt az állapotot esetlegesen nem a karácsonyi időszakban éri el, akkor abban az évben nem dobja piacra a terméket, annak ellenére, hogy nagyobb bevételre tehetne szert.

A niche használói pedig nem trendet akarnak vásárolni, hanem valódi egyéniségre, igazi luxusra vágynak.

Beszélhetünk-e Magyarországon parfümkultúráról? Hogyan viszonyulnak a magyarok a parfümhöz?

Az 1800-as évek végén még léteztek magyar parfümmárkák és voltak saját fejlesztések, azonban sajnos a két világháború elsorvasztotta ezt a szép kézműves művészeti ágat, és a nagy nemzetközi luxusmárkák is csak az utóbbi pár évtizedben kezdtek érdemben visszaérkezni az országba. Ez persze nem segített a magyarok illatosítási kultúráján, ami egysíkú és trendkövető lett. Azt szoktam mondani, hogy elég beülni egy taxiba, hogy érezzük, milyen embrionális állapotban van a magyar parfümkultúra. Én persze igyekszem tenni a fejlesztéséért, pl. interjúkat adok és parfümbemutatókat tartok, a Deák Ferenc téri parfümériámban parfümismereti workshopokat tartok, alapanyagokat lehet megszaglászni, szakkönyveket kölcsönzünk és régi tárgyi emlékeket gyűjtünk egy leendő magyar parfümmúzeumhoz. A személyes parfümtanácsadásaimra is egyre többen jönnek el, sőt, az utóbbi években már férfiak is bátrabban élnek a lehetőséggel, hogy egy parfümőr segít nekik kiválasztani a tökéletes illatot, mert sajnos sokan viselnek a bőrükhöz egyáltalán nem illő parfümöt.

Az Ön számára mit jelent a parfüm? Kémia vagy művészet?

Azt mondanám, Michelangelo a maga korában foglalkoztatott kézműves volt, csak az utána jövő évszázadok mutatták meg, mekkora géniusz is volt valójában, de akkor alkalmazott művészetet vitt, csak a korlátait döbbenetes erővel töltötte ki a tehetsége. Az én hivatásom egy érzékszervünk kiemelkedő képességén alapuló meseszép lehetőség az emberek életének a jobbítására, és egyben egy csodálatos kézműves művészeti ág, amelyben szabadon szárnyalhat a képzelet és a fantázia, de valójában évtizedes gyakorlás eredményeképp kialakuló varázserő, amivel láthatatlan módon érzelmeket és emlékeket varázsolhatunk az emberek lelkébe.

 Tomasovszki Beáta