Linkedin emlékkönyvünkbe

2013.03.25. - Stíluskommunikáció

NetLét – BORDÁCS RITA ROVATA

Eldöntöttük, regisztrálunk. Profilunkkal beékelődünk a szakmai közösségi létbe és a Linkedin főoldalán keresztül létrehozunk magunknak egy bázist. Az önéletrajzunk többrétegű mesterpéldányát.
A karrier tanácsadók javaslata mentén, ha új állásra pályázunk, minden pozícióhoz más és más kísérőlevelet és önéletrajzot küldünk. Az állásajánlathoz igazítva kiemeljük pályafutásunk, végzettségünk, képességeink és személyiségjegyeink azon részét, amiből az idő töredéke alatt eldöntheti egy HR-es, hogy tovább olvasva ad-e számunkra esélyt. Egyedi önéletrajzaink bázisa lehet a Linkedin szakmai profilunk, ezért érdemes rá elérhetőségeink között hivatkozni. Lehetőséget adunk ezzel magunknak arra, hogy több oldalunkról megismerjenek és egyben a kiválasztást végzők kedvére is teszünk, mert így tömör, lényegre törő, érdeklődést felkeltő, jól áttekinthető anyagot küldhetünk. A modern, személyes infografika módszerével elkészített, igen tetszetős bemutatkozások esetén szintén jól jön egy átgondoltan kitöltött és ápolt Linkedin-jelenlét.
A regisztráció első adatmezői arról árulkodnak, hogy a Linkedin felhasználók soraiban ott vannak a munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeni szereplői is (tanulók, álláskeresők és munkahellyel rendelkezők). Az iskolai évek alatt – vagyis a felkészülés időszakában – elindított személyes márkaépítés egyik elemeként a diákok már itt elkezdhetik gyarapítani kapcsolati- és információs rendszerüket. Egy szakmai gyakorlattal, vagy a tanulmányokhoz kapcsolódó aktivitásokkal (például fakultációk, civil- és diákszervezetek, publikációk) tűzdelt adatlap kiemelheti és érdekessé teheti a pályakezdőket is.
A logikusan egymásra épülő, 7 lépésből álló adatfeltöltéssel – főként álláskereső oldalak rutinos felhasználóinak – különösebb nehézség nélkül létrehozható a profil.  Általános kitöltési iránymutatást – hová mi kerüljön – és tárgyilagos, használható támogatást a More / Help Center alatt találunk. Természetesen különféle beállításokkal ebben a közösségben is szabályozhatjuk a rólunk nyilvánosan megtekinthető adatok körét (jobb felső sarokban a nevünk alatt legördíthető mezőben a Settings / Profile alatt), és néhány szolgáltatás-elem is módosítható (például Email, Account).
Fényképet érdemes a regisztráció során feltölteni. Ugyan önéletrajzok kapcsán, több helyen is találkozhattunk már azzal a tanáccsal, hogy jó megjelenésű, helyes férfi pályázóként előnyös a fotó, nőként viszont hátrány a szép külső (személyes ügyfélkapcsolati állások esetén is), a Linkedin profil mégis csak fényképpel bizalomkeltő. Ebben a vonatkozásban a közösségi hálózatok vizuális éhségét elhagyva egy darab aktuális, élethű, arcunkat és munka közben megszokott megjelenésünket modellező – mellbedobás nélküli – mellkép a jó választás. Pozíciónk, munkakörünk lényeges tartalmi változásával együtt ez is igényelhet frissítést. A stíluskommunikáció egyes szempontjai – mint a helyes testtartás, az arckifejezés (őszinte mosoly híján jobb a komoly ábrázat), az ápolt fogak, a rendezett frizura, nőknél a „kevesebb néha több” elvén elkészített smink és a megfelelő háttér szerepe – Linkedin profilkép esetén felértékelődnek.
A megfogalmazásokra ugyanez vonatkozik. Hangsúlyosabban kerül előtérbe a precíz, lényegre koncentráló bemutatkozás, melyet a bázis képzés szellemében készítsük el, különösen a szakmai háttér leírásakor (Background/Summary). Összegző szerepe mellett azonban Örkény Egyperceseire emlékeztető tömörségben kell, hogy eljuttassa olvasóihoz az üzenetet, az „Emlékkönyvbe” című írás szellemiségében:
„- Ki vagy, te hosszú hajú, sudár, szép, fiatal lány?
- Az én teljes nevem Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga, de csak úgy becéznek: Kuksi. És a bácsi kicsoda?
- Az én nevem is Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga, és engem is Kuksinak szoktak becézni.
- Érdekes. De hiszen a bácsi öreg, kopasz és jobb szeme egészen fenn van akadva… Én ezt nem egészen értem.
- Tanuld meg, Kuksi, hogy nincs két egyforma Vorazlicki Igára Nóra Annamária Olga a világon.
- Milyen kár!
- Bizony, ez nincs másképp.”


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook