Valeria Lukyanova nevét lassacskán világszerte megismerik: a 21 éves ukrán modell plasztikai műtétek tömkelegét hívta segítségül, műszempillákkal, színes kontaktlencsékkel igyekezett élő Barbie-vá varázsolni magát. Az eredmény önmagáért beszél, a megszólalásig hasonlít egy Mattel termékre, temérdek rajongóval büszkélkedhet, ugyanakkor kinézete megosztja az embereket. Sokan taszítónak, mi több, horrorisztikusnak és rémisztőnek találják az ukrán modellt, jó néhányan üresfejűnek tartják a műtétekkel szemben tanúsított túlkapásai miatt.
Valeria szélsőséges esete felhívja a figyelmet a 21. században immár óriási méreteket öltött műviség és testképzavar jelenlétére.
A 20. század végén, a Hollywood által diktált “egészséges test” koncepció világméretű területté nőtte ki magát. A magazinok előszeretettel foglalkoztak az ideális test kérdéskörével, amelyért megdolgozni igencsak érdemes, hiszen a folyamatos koplalás, a 3 kiló make up, és a rengeteg torna olyan nőt varázsolhat belőlünk, mint kedvenc sztárunk, aki a címlapról boldogan mosolyog ránk. A tökéletes test a boldog élet zálogává vált, s noha már akkor virágzott a plasztikai sebészet, a 21. század elejére elharapózott a minden álmunkat – energiabefektetés nélkül – teljesítő műtétek köre.
Mára ott vannak a médiában szereplő, látszólag tökéletes testű emberek, az agyonretusált címlapok, az, egy életen keresztül hajszolható álom – a tökéletesség jegyében. A plasztikai műtétek túlzásba vitele is jórészt ennek a jelenségnek köszönhető: minden nap karcsú, tökéletes külsejű, vékony modell-imitátorok emlékeztetnek, s égetik agyunkba azt az igencsak átgondolt marketing fogást, miszerint: tökéletesnek kell lenned, csak így érvényesülhetsz, így tudod megtartani a párodat, így lehetsz boldog!
A túláradó impulzusok következtében a legegészségesebb önértékeléssel bíró nő is elbizonytalanodik, vagy legalábbis frusztráción megy keresztül. S már jönnek is a tipikus mondatok: kövér vagyok, túl nagy az orrom, túlságosan kicsi a szempillám, kicsi a mellem, s még sorolhatnánk. Hozzá kell tenni, hogy ezeket a kijelentéseket legtöbbször teljesen átlagos és normális kinézetű nők szájából lehet hallani. Optimális esetben egy idő után az egyén mégiscsak elkezd átlátni a szitán, s elfogadja önmagában azokat a dolgokat, amelyeken nem tud változtatni egy egészségesebb életmóddal, vagy sporttal. Egyre kevesebb azonban az imént említett optimális eset. A nők többsége elkezdi kizsigerelni szervezetét: koplalásba kezd, 5-ször többet sportol, mint amire szüksége lenne. Egy idő után azonban ez sem elég, mert a sztárok (vagy inkább celebek) túlharsognak minden egészséges gondolatot. “Mióta megműttettem a melleimet, a fenekemet és az ajkaimat is feltöltettem, azóta érzem magam nőnek”. A tisztán pozitív sugallatú, a médiából áradó beszámolók és képi anyagok következtében jön a még radikálisabb terv: megműttetem magam!
Amikor egy nő azért műtteti meg magát, mert nagyobbat, vagy kisebbet szeretne valamiből, már egyféle torzított önképpel rendelkezik – emeli ki dr. Sajgó Márton pszichológus. “Minél inkább törekszünk a vélt, vagy valós tökéletességre, annál több eltérést és javítanivalót fogunk találni magunkon. Minél kevésbé vagyunk tisztában az agyonplasztikázott, mű-szerű emberek káros kimenetelű hatásával, annál inkább hajlamosak lehetünk a plasztikai műtéteket túlzásba vinni” – vallja a pszichológus.
A plasztikai műtét az emberek jólétét szolgálja, ha ezt a helyén kezeljük – világít rá dr. Pál János plasztikai sebész. Ha valaki deformitásokkal rendelkezik, szembetűnően nagy pl. az orra, az kihat az egész életére. Ilyenkor a műtét valóban segít a páciensen. Az esetek többségében azonban nem rekonstrukciós beavatkozásokról kell beszélnünk. Sok betegem olyan mellet szeretne, mint Scarlett Johannson-é, olyan orrot, mint Katie Holmes-é, vagy olyan ajkakat, mint Angelina Jolie-é. Az ilyen esetek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az emberek igenis azokra az agyonretusált, számukra elérhetetlen szépségideálokra akarnak hasonlítani, amelyekkel nap mint nap tele van a televízió, a mozi, vagy a magazinok – emeli ki dr. Pál János.
A közeg fontossága:
Ha képesek is vagyunk a helyén kezelni ezeket a nem valós embereket, a minták, amelyek elemi erővel hatnak ránk, még mindig eltéríthetnek bennünket az egészséges önképtől- hívja fel a figyelmet dr. Sajgó Márton. Valeria Lukyanova tipikus példája ennek. Édesanyja kisgyerekkorától kezdve szépségideálnak szánta önmagát és lányát is. Közel ugyanannyi műtétet hajtottak végre rajta, mint 21 éves lányán. Egy, a megszállottságig tökéletességre törkvő anya mellett talán nem is csoda, hogy a fiatal ukrán modell is ezt a szemléletet tartja normálisnak és követendőnek.
Napvilágot látott néhány olyan vélemény is, amely Valeriát buta nőnek tartja. Életrajzából azonban kiderül, hogy egy építészeti egyetemre jár, saját dalszövegeket ír és érdeklődik a spiritualitás iránt is. Távolról sem műveletlen plázacica. Ő maga is azt vallotta, hogy számára a lelki fejlődés a legfontosabb, a külsőséggel kapcsolatos gondolatai csupán elméjének illúziói.
Arról ezidáig nem nyilatkozott, hogy fog megküzdeni az öregedés jeleivel, hány botox injekciót fog igénybe venni, s mit tesz majd akkor, ha a plasztikai műtétek következtében egyetlen izom sem fog egy idő után megmozdulni tökéletesre csiszolt arcán.
Az ő esete intő példa lehet mindazoknak, akik plasztikai műtéten gondolkodnak. Szakértők szerint, ha nincs a helyén kezelve a műtéti beavatkozások funkciója, túlkapások jöhetnek létre. Szomorú lenne, ha 50 év múlva mindenhol 25 évesnek látszó 60-as élőhalottak meresztenék szemüket ránk, viasztestük mögül.
Ács Helga
Első megjelenés: igazmondo.hu