Mit adhat a Linkedin?

2013.04.03. - Stíluskommunikáció

NetLét – BORDÁCS RITA ROVATA
„Húsvét van, hímes szép húsvét. A fiúk locsolnak, a lányok osztanak” – írta egy 8 éves kisfiú 1981 tavaszán.  2013-ban az ünnep sítalpas nyulak, havas lejtős locsoló versek, képes, videós üdvözletek mellett hozott néhány nap csöndességet is a közösségi hálózatok oldalain. Húsvétkor a Linkedin ráérős tempót vett fel. Kevés frissítés, szállingózó hírek, kapcsolatok is inkább azokban az országokban épültek, ahol a feltámadás ünnepe helyett munkanap volt.
Akik úgy gondolják, hogy karrierjük, kapcsolati rendszerük, szakmai fejlődésük a Linkedin nélkül is remekül alakul, valószínűleg ezekben a napokban sem változtattak stratégiájukon, és még nem tartoznak a 200 millió pluszos felhasználói táborba. Lemaradnak valamiről? Médiahasználati szokásaink közé akkor szivárog be eredményesen a Linkedin, ha megtaláljuk azokat a csemegéket, amiért megéri ott időznünk. Új kapcsolatok? Érdekes cikkek, fórumok? Új üzleti, szakmai lehetőségek? Igen, ott ez mind rendelkezésünkre áll. Amíg a Facebook maximum casual öltözetben vár bennünket, inkább kikapcsol, szórakoztat és elad (egy hasáb reklámra mindig számíthatunk a kezdőlapon), addig a Linkedin business formal ruhába bújva tájékoztat, keres és kínál. Mitől lesz érdekes? Attól, ha színes, tartalmas írásokat, személyeket követünk (Profile/Following), vagy a „Groups” és a „Companies” alatt olyan közösségekhez csatlakozunk, akik hasonló területen tevékenykednek, új lehetőségekről és irányvonalakról számolnak be, együttműködéseket keresnek és ajánlanak fel. Igen, már egy csoporthoz kapcsolódással, vagy egy cikk kedvelésével is bekerülhetünk a tagok, cégek radarterületére. Szakmailag. Kapcsolatokat építünk, tapasztalatokat cserélünk, látunk és látszunk. Olyan állásajánlatokhoz juthatunk, amelyek lehet, hogy máshol később fognak csak megjelenni, ha itt nem találták meg a megfelelő szakembert.
Van ismerősöm, aki social media fogyasztásában a Linkedin közösség építését előtérbe helyezi a többi oldallal szemben. Nem szán időt a Facebook-ra, ott nem is regisztrált, de szakmai kapcsolatait gondosan, tudatosan és célirányosan ápolja. Energiáit professzionális fejlődésére fordítja, figyelme nem forgácsolódik szét, építkezik. Mennyi időt fordíthat minderre? Összességében nem többet, mint a más hálózatokban is aktív felhasználók, de napi 10-15 percet biztosan. Ennyi minimálisan szükséges ahhoz, hogy válaszoljunk, visszajelezzünk, azaz legalább reaktívan jelen legyünk. Üzeneteinkre ugyanis illik időben, jobb esetben egy munkanapon belül válaszolni. Teljesen új személyek ismeretségét kérve, vagy régebbi kapcsolatok leporolásakor támogatásként írjunk néhány kísérő sort, mert az üzleti élet szabályai a Linkedin-en is érvényesek. A közösségek magukkal hozzák és hordozzák az iparági kommunikációs jellemzőket, melyet tovább színesítenek a nemzetközi színtér kulturális eltérései. Stíluskommunikátor szemmel sokszor a hozzászólások felépítése, struktúrája és stílusa több értéket ad, mint az üzenetek „érdemi” része.
Vannak természetesen a Linkedin-en is fogások, alkalmazásukkal jobb versenypozícióba kerülhetünk, például ilyen a szakmai tapasztalatok igazolása, melyet illik viszonozni. Csoport indítása és vezetése esetén pedig az új tagok üdvözlése, profiljuk megtekintése nem egyszerű üzleti gesztus; személyesebbé, értékesebbé teszi a tagok közti kommunikációt. Megjegyzéseket írhatunk egy-egy témához, kedvelhetjük azokat, kapcsolódó cikkeket oszthatunk meg,; ezek mind-mind aktív tagokká tesznek bennünket és a célirányos megkeresések fókuszába emeli profilunk.
A Linkedin szolgáltatásai között célirányos és szakmai töltetű az időtöltésünk, de a Linkedin oldalain is kialakulhat bármi. Kapcsolatok épülnek, s mint ahogy a munkahelyeken, itt is szövődnek az érdeklődési és érdekközösségek mellett szép barátságok, és csírázhatnak akár szerelmek is. Hiszem, hogy a „véletlen” mindenütt dolgozik. Aki azonban magánéletét a neten is szeretné színesíteni, vagy teljesebbé tenni, lehetőségeit a barát és társkereső oldalakon növelheti. PrivátLét praktikák hamarosan itt!


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook