Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás

2013.04.24. - Stíluskommunikáció

Jól élni – HORVÁTH RÉKA ROVATA

De jó is lenne! – gondolják sokan. Holott a helyzet nagyon egyszerű, már a Beatrice is megmondta. A nap 24 óráját igazságosan 3 felé osztjuk, és akkor kiegyensúlyozott lesz az életünk. Papíron!

Foglalkozzunk most az első harmaddal, a munkával! Következő alkalommal a pihenéssel és azután a szórakozással. A munkát értelmezzük úgy, ahogy a ‘Rice megénekelte! Arról a tevékenységről van szó, ami a hívatásunk. Amit rendszeresen végzünk, ahol cél van és feladat. Ami a megélhetést biztosítja a legtöbbek számára. Hagyjuk a szélsőséges eseteket és a munkaként emlegetett extrém tevékenységeket! Arról beszéljünk, ami már kisgyerek kortól meg-megérint mindenkit!  “Mi leszel, ha nagy leszel?” -aligha akad olyan, akitől nem kérdezték ezt gyerekkorában lépten-nyomon. A múlt században az elsős olvasókönyv is így kezdődött: “Apa, anya dolgozik. Apa épít, anya mos.”

Abban valószínűleg egyetértenek velem, hogy az emberek szívesen dolgoznak és szeretik a munkájukat, ha minden optimálisan alakul körülötte. Ha a munka célja értelmes, ha a feladat megfelel a képességeiknek és felkészültségüknek, ha a tevékenységükkel hasznot hajtanak, ha a munkakörülmények megfelelőek, a munkatársak együttműködőek és a fizetésük vagy az elérhető haszon jó megélhetést biztosít. Törekedjünk ilyenre!

A jól-léthez jó munka kell. Milyen a jó munka? Egyszerű dolgokra gondoljunk! Először is:  ami nekünk való. Egy izgő-mozgó, nyughatatlan ember óvakodjon az  olyan hívatástól, ahol egy írodában ülve kell eltöltenie majd a napját. Az önállótlan ne akarjon  kreatív pályán bizonyítani!  Van, aki csapatban teljesít a legjobban, más az egyéni feladatokat végzi kiválóan. A monotónia-tűrés is fontos szempont a választásnál. Egyáltalán, mi magunk választunk vagy sodródunk az árral és megkapaszkodunk egy-egy jónak tűnő lehetőségben? Ez a sorozat a jó életről szól. Kell, hogy mi döntsünk! A választás lehetősége mindig a miénk. MIndenkit arra bíztatok, hogy a saját sorsát tartsa kézben.

Mikor dől el, hogy milyen munkával töltjük majd a felnőtt életünket? Nagyon korán. Sokkal hamarabb, mint azt a legtöbben gondolják. Gondolkozzunk visszafelé! Álmaink állásáról van szó. Hogy esélyünk legyen megkapni, jól teljesíteni abban és megtartani, ahhoz mInél jobb felkészültség kell az adott területen. A legjobb felkészültséget a legjobb iskolákban, a legkiválóbb szakemberektől szerezhetjük meg. Ahhoz, hogy a legjobb egyetemekre bekerüljünk, a lehető legjobb középiskolákban kell jó eredménnyel végezni. Ahhoz, hogy a tanulmányainkat szabadon választhassuk meg, ne kössenek határok, közel anyanyelvi szintű idegen nyelvismeretre van szükség, lehetőleg nem is csak egyre. Gyenge általános iskolából, közepes eredménnyel nincs esély jó gimnáziumba kerülni. Tehát már az is fontos, hogy a gyerek jó általános iskolába járjon és ott jól tanuljon. Látják? Erre is igaz, hogy nem lehet elég korán kezdeni….

Vannak sokan, akik elégedetlenek a jelenlegi munkájukkal, lehetőségeikkel. Vannak, akik úgy érzik, hogy többre képesek, mint amit most csinálnak. Mások túl sokat dolgoznak, szinte semmi másra nem marad idejük. Gyakori, hogy valaki nem bírja a munkájával járó túlzott felelősséget vagy a feszültséget.  Előfordul, hogy a munkahely túl messze van a családtól, az adott állás különéléssel jár és ettől szenved valaki. Sose felejtsék el, hogy  a döntés a saját kezünkben van! Mérlegelni kell. Mi volt az elképzelésem, az elvárásom, mire számítottam? Mi az, ami sikerült, és mit  nem sikerült elérnem. A sikertelenség nem biztos, hogy csak negatívan értékelendő! A hibákból, kudarcokból megfelelő hozzáállással nagyon sokat lehet profitálni. Foglalkozzunk az elkövetett hibáinkkal! Tanuljunk belőlük! A tévedések, a rossz utak is tapasztalatok. Aki okosan él, az tudja, hogy a jó és a rossz tapasztalatok között találjuk meg a helyes utat a munkánkban is. MInden nap, legalább 8 óránk van erre, mert ugye: 8 óra munka…..

Manapság sokszor az a baj, hogy valakinek nincs állása. Baj, mert a munka sokféleképpen hasznos: strukturálja a napjainkat, állandó célt állít, anyagi megélhetést biztosít, helyet jelent a világban, a társadalomban.  Elköteleződés. Sokszor egy életen át tartó, máskor átmeneti élmény csupán. A cím hármasfogatából talán épp a munka az, amivel a legtöbb időt töltjük. Válasszunk okosan, megfontoltan és bátran! Az, hogy pontosan MIT választunk, az nem is a leglényegesebb dolog. Hisz a cél elérésénél fontosabb az út, ami odavezet.

 

 

 


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook