Kalapkalauz
2012.09.13. - Stíluskommunikáció
AVAGY ÍZELÍTŐ A KALAPOK VILÁGÁBÓL
A kalap mindenkori öltözködésünk legsokoldalúbb és legmeghatározóbb ruhadarabja. Lehet bohókás, lehet komoly, egyszerű vagy gazdagon díszített, elegáns vagy praktikus. Öltöztet, véd, díszít, tájékoztat; elárulhatja viselője ízlését, rangját, hivatását, egyházi hovatartozását, és nem egyszer viselője vagyoni helyzetét is. Hordhatjuk diszkréten és feltűnően, divatból, vagy megszokásból, hóbortból vagy unalomból. A kalap örök!
De mi is a kalap? Egy fejfedőforma, amit az időjárás ellen, társadalmi, vallási okokból, illetve divatkellékként is viselnek. Jellemzője, hogy a fejet borító hengeres, csonka kúp, vagy félgömbszerű részén kívül karimája is van. Világnapja: január 19. Viselete gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Kezdetben ez is, mint oly sok más ruhadarab a férfiöltözködést jellemezte. Talán ez az oka annak, hogy a mai napig is a férfiak öltözködésében funkcionális, a női öltözködésben általában esztétikai szerepe van.
Az ókori görögöknél a férfiak lapos, kerek, karimás nemezkalapot, az úgynevezett petaszoszt hordták, amely utazásaik során védte őket a naptól. A rómaiak által viselt pileusz már a szabadság jelképévé is vált; ezt viselték a szabadok, illetve a felszabadítottak. A reneszánszban a fejfedők világa sokszínű képet mutat, és már nem elsősorban védő funkciójuk miatt viselik azokat. Megjelennek a női fátyolos fejfedők, a turbánok, a kétszarvú főkötők, és a kor jellegzetessége a drótokkal merevített szárnyas toronykalap: a hennin. A férfikalapok is nagykarimájúak és túldíszítettek. A barokkban már a fejfedők elárulják viselőik társadalmi hovatartozását; míg a polgárság kúpalakú magas, keskeny karimájú kalapot visel, a nemesek széles karimájú, gyakran tolldíszes magas tetejű nemezkalapban díszelegnek, a nők pedig merev, redős csipkefodrokkal díszített főkötőket hordanak. A rokokót a praktikusabb viselet jellemzi, a férfiaknál a háromszögletű, kézben „hordott” kalap, a nőknél az áll alatt megkötött csipkefőkötő kedvelt. A klasszicizmus férfidivatja a magas tetejű, széles, majd keskenyedő karimájú cilinder, az elöl-hátul felhajtott karimájú ún. Napóleon kalap. A nők görögös fejékekben, csipkés főkötőkben és óriási karimájú, dúsan díszített kalapokban pompáznak. A XIX. századi férfidivatban a szürke, vagy fekete keménykalap, a széles karimájú puhakalap, illetve a nőknél a szalmakalap megjelenése hozott áttörést. A XX. század kalapdivatját a női fejfedők uralják. Változatos anyagok, csodálatos kidolgozás, sokszínűség, találékony díszítés jellemzi a kis, kerek, lapos tetejű és keskeny karimájú, a harangformájú, a fejformát követő, és a toque-kalapokat, és a közkedvelt, nappali és estélyi alkalmakra egyaránt viselt turbánokat. Az ötvenes évektől ez a pompás és gazdag divat a gazdasági és politikai viszonyok hatására, főként Magyarországon fantáziátlanná, feltűnésmentessé, szezonálissá szelídül. A kalapdivat tulajdonképpen a puhakalapra és a szalmakalapra korlátozódik idővel. Manapság a karimátlan toque-, a harangalakú, a felfelé görbülő bubi-kalapok, valamint a cilinderformák hódítanak.
A kalap a XXI. században ismét az elegancia, a gazdagság státusz-szimbólumává, a jólöltözöttség alapvető kellékévé vált. Viselése a királyi és főúri alkalmakat, eseményeket kivéve nem kötelező, de az elegáns nők kedvelt kiegészítőként hordják nyári szabadtéri alkalmakon, esküvőkön, egyházi szertartásokon, vagy a hétköznapokban. S hogy miért is ilyen népszerű sokunk körében ez a poraiból ismét feltámadni látszó kiegészítő? Ennek magyarázatául álljon itt egy 1890-ből származó idézet mely A „tavalyi” női kalapdivat című kötetben jelent meg: „ A nők szépségét semmi öltözékdarab sem emelheti, egészítheti, javíthatja jobban, mint egy jól választott, divatos, csinos kalap, mert semmi sem jön olyan közel érintkezésbe az arczczal, semmi sem hat árnyalatával, alakjával annyira a vonások, az arczmetszet, a fejforma érvényesítésére. Természetes tehát, hogy a hölgyek semmire se fordítanak nagyobb gondot, mint kalapjuk(jaik) kellő megválasztására, és azt tartják, hogy minél több, annál jobb.”
Gabnainé Mastalír Márta
Felhasznált irodalom:
G. Nagy László: Öltözékek és hajviseletek az Ókortól napjainkig
(Lilium Aurum Kiadó, 2002)
John Peacock: Öltözékkiegészítők A kiegészítők képes története 2000 színes illusztrációval (Cser Kiadó, Budapest 2005)
A „tavalyi”női kalapdivat (A Tandem Grafikai Stúdió – Anno-sorozata)
