Az Y-generáció a fogyasztói társadalom alakítója és húzórétege. Az Economist Intelligence Unit tanulmánya egyenesen azt állítja: ők a legjobb vásárlóerő. De kik is ezek az Y-generációsok? Hogyan hozhatta őket létre a technológia száguldása? És mire adott válasza ez / ők a társadalomnak?

Klasszikus szociológiai definíció szerint az Y-generációsok azok, akik az 1970-es évek vége és a 2000-es évek eleje között születtek, vagyis ezredfordulósok. Mivel a számítógépekkel együtt nőttek fel, szinte mind a technológia őrültjei. Okostelefonnal a zsebükben, táblagéppel a táskájukban járnak, és szinte percenként frissítik a mailjüket és a facebook-adatlapjukat. Megszállottan és mániákusan.

Persze ahhoz, hogy ők legyenek az Y-generáció, az is kellett, hogy a szülők házon belül biztosítsák a kényelmi körülményeket és persze a technikát. Megkapták a legmodernebb játékokat, kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat. És ez egy idő után mindennapi szükségletté vált.

Közben pedig az iskola, a család és a médiaplatformok is azt ontják: önállóság, szabad véleménynyilvánítás. Ezért az Y-osok keményen megállják a helyüket a munkaerőpiacon, önbizalommal és szabadon élik az életüket és mondják el a véleményüket, oldják meg a feladataikat, bárhol és bármikor. Néha gátlástalanul – legalábbis szokatlan szem számára biztosan.

Mi vezet a facebook-mániához?

Hogy miért is ragaszkodnak a telefonjukhoz, az abba beleépített facebook-platformhoz és az állandó kommenteléshez az Y-osok? A közösségi oldalakon közzétett komment, vagyis bejegyzés, hozzászólás egy tanulmány szerint hasonló agyi régiókban vált ki örömérzetet, mint a szexuális együttlét vagy egy ínycsiklandozóan fenséges étel. Azok számára persze, akik nem ismerik egyik vagy másik tevékenységet, bizarr lehet a hasonlat. Amerikai kutatók viszont – miközben az Y-generáció szokásait vizsgálták – felfedezték, hogy a két vágyérzet nagyon hasonló. Logikus is: mindennapi életünkben átlagosan 30-40 százalékban a saját élményeinkről vagy érzéseinkről beszélünk másoknak. A kommentelést pedig az agy jutalomként éli meg – mondják a szakemberek.

Az ilyesfajta testi-lelki élvezetek pedig könnyen függőséghez vezetnek. Ezért lehet az, hogy a tengerentúlon üzletek mentek tönkre, tárgyalások maradtak el és emberek százai estek letargiába, amikor idén április elején néhány órára leállt a facebook. Ezért aztán csak csínján!

Hevér Lóránt