Jól élni – DR. HORVÁTH RÉKA ROVATA

A sportra gondolok. Az élet sója a sport. Ilyen megfogalmazásban, bevallom, még nem hallottam minősíteni ezt a tevékenységet. Mást gondol majd erről az elképzelésemről az, aki sportol, és mást, aki nem. Könnyebb ezen a téren szót érteni azokkal, akik az első csoportba tartoznak. Itt a Jól-lét klubban a sportot is a jó oldaláról vizsgáljuk majd. Az előnyeit soroljuk, hisz az a lényege, nem pedig azok a negatív vonatkozások, amik valamilyen módon hozzákapcsolódhatnak. /pénz és rossz értelemben vett profizmus, dopping, sérülések, veszélyek/
Az élet sója? Nagy szavak, súlyos kijelentés. Nagy dolog az élet, nem mindegy, hogy hogyan, mi módon, mennyi ideig telik. És ahogy a só az összes ételen, úgy módosít, alakít a sport is minden tevékenységünkön, minden átélt napunkon, testünkön és lelkünkön.
A sport az emberiség történetében régóta számon tartott, eredményekkel, egymást túlszárnyaló teljesítményekkel mért tevékenység. A sport közös nyelv. Pozitív jellemzőivel jót tesz az egyénnek, hasznos a közösségnek, büszkeség a nemzetnek. Az olimpia eszméjére gondoljanak! Az igazi, nemes próbatételekre és vetélkedésre, ami független a politikától, a származástól, vallási hovatartozástól, anyagi jóléttől. Az igazi, jó értelemben vett versengésre, ahol elismerés és dicsőség jár a győztesnek!
A mozgás az élet része. A fizikális állapotunk meghatározza az életminőségünket. Tudják: ép testben ép lélek. A mozgásfejlődés a többi képesség és készség fejlődésével együtt végigkíséri a gyerekkort és a fiatal felnőttkort. A mozgás-koordináció, a mozgáskultúra fejleszthető, tanulható képesség. A sport ezek tudatos fejlesztési lehetősége és még annál is több. Élmény, játék, nehéz munka, eszköz és cél is egyben.
Van, aki már fiatal gyerekkorától olyan közegben nő fel, ahol az élet mindennapos része valamilyen rendszeresen végzett sporttevékenység. Amennyiben a fiatalkori sport helyesen kiválasztott, az életkornak megfelelő tevékenység, akkor már a fiatal szervezetben is érezteti jótékony hatásait. Jobb fizikumú, erősebb, energikusabb, egészségesebb gyerekek a sportolók, mint azok, akik mindezt nem csinálják. A “sporthatás” azonban jóval több annál, mint amit első ránézésre is láthatunk: rugalmas, szilárd, hajlékony, nagyobb teherbírású, tetszetős alkatnál. Sportolónak lenni, az egy különös életforma. Aki átélte ezt, az tudja, miről beszélek. Nem arról a családi eseményről, amikor a szülők hétvégente uszodába mennek a gyerekekkel és úgy érzik, hogy rendszeresen sportolnak. Azt nevezhetjük sportolónak, aki rendszeres, komoly, testileg és lelkileg is megerőltető edzésekre jár. Jó esetben ez a gyerekkorban kezdődik. A gyereket beadják egy csapatba vagy egy sportklubba, ahol jó szakemberek az edzők és az idősebb sporttársak a példaképek. Ahol értelmes cél van és ismerik a célhoz vezető utat. Ezekben a közösségekben sok hozzá hasonló gyerekkel lesz együtt. Az edzések rendszeresek. Minél jobbak az eredmények, annál nehezebbek és keményebbek a tréningek. A kimagasló sportteljesítmények mögött ugyanis sok munka van és kevés szerencse. Az edzések fárasztóak, nehezek, és a sportolók gyakran azt érzik, hogy meghaladják a teherbírásukat akár fizikai, akár szellemi vagy lelki értelemben. Az ember sosem tudna olyan szigorú lenni magához, mint amilyen az edzője szigorú vele és sosem lenne képes a saját elhatározásából újra és újra javítani az eredményén egy-egy centit vagy másodpercet, amikor már egy órával korábban is hulla fáradtnak érezte magát. Kevés olyan elszánt ember van, aki önmagától is beugrik a jéghideg vízbe minden délután, aki mínusz 10 fokban ugyanúgy lefutja a napi edzésadagját , mint a nyári 35 fokos hőségben. Aki minden hajnalban ott van a medence partján, aki családi program helyett háromnapos versenyen küzd. Ehhez komoly tréner kell és társak. Csapattársak és ellenfelek. Egy igazi sportkörben az edzésekről nem lehet hiányozni, nem lehet késni. Az edzővel nem lehet alkudozni vagy vitatkozni. Ilyesmit komoly sportoló nem tesz. A komoly sportoló dolgozik, küzd és a jutalma a jó eredmény vagy a győzelem. Ha kell, akkor újabb munka, még több, vagy még precízebb edzés. Ha nem sikerült, ha alulmaradt a küzdelemben, akkor újra nekilát. Nem adja fel, mert az a sportoló halála lenne.
Kívülről nézve, vagy a kényelmes fotelből, a TV mellől okoskodva biztos, hogy megkérdezik többen is: hogy megéri-e. Biztos, hogy érdemes? Éveken keresztül mindig halálra dolgozni magukat a sportolóknak….Mert közülük hányan lesznek olimpiai bajnokok? Jaaaaj, nehogy ilyet mondjanak! A megátalkodott ellentáborral nincs mit kezdeni, de a kétkedőket, a bizonytalanokat vagy az útkeresőket biztosíthatom, hogy megéri. Nem kell olimpiai bajnoknak lenni ahhoz, hogy az ember nyertesnek érezze magát! Azok a fiatalok és felnőttek, akiknek az életében helyet kapott az igazi sport, azok egész további életükben előnyben lesznek azokkal szemben, akik nem járták ki az ilyenfajta megpróbáltatások iskoláját. A jobb fizikum, a jobb erőnlét, a szebb alkat csak a bónusz. Az igazi nyereség az a tapasztalat, hogy valaki saját képességeit felhasználva, erejét és tudását hadrendbe állítva le tudja győzni az akadályokat. Meg tud birkózni szinte lehetetlennek tűnő feladatokkal. Nem futamodik meg az erejét próbára tevő nehézségek elől testi, lelki vagy szellemi téren sem. Átélte már sokszor a nehézség érzését, a feladatok vagy a helyzetek nehézségeit. Próbálkozott és megmérettetett. Ismeri a teljesítőképességét és annak határait. Aki igazi sportoló volt, az tudja csak igazán, hogy mindez nem csak a sportra vonatkozik, hanem kiterjed az élet minden területére. Akik így nőttek fel, azoknak nem kell a biztatás és megerősítés, hogy ez a kívánatos út. Ők eszerint élnek, nem is tudnak máshogy. Átadják ezt az életformát a gyerekeiknek, hisz számukra nyilvánvaló, hogy az élet elengedhetetlen része a sport.
Nem mindenki indul így. Nem mindenki élte a sportolók életét. A sport hasznos szerepe azonban a későbbiekben is sokakat rávezet arra az útra, ami aztán a rendszeres testedzéshez visz. Bármilyen korban el lehet kezdeni futni, úszni, teniszezni vagy lovagolni. Természetesen a többi sportot is sorolhatnám. Mindenki megtalálhatja azt, ami a legjobban illik a személyiségéhez, amihez kedve van és ami elérhető számára. Aki nem tette még próbára magát ilyen módon, annak máris javaslom az elkövetkező néhány évre, hogy kezdjen el valami neki való sportot és tűzzön ki célokat maga elé. Az elkövetkező néhány évre? Dehogyis! Az egész további életére lesz értelmes programja.