A TÖKÉLETESSÉG TÖKÉLETLENSÉGE 11.

Valószínűleg a „technika angyalainak“ a közbenjárásával ismerkedtem meg egy olyan Hair Stylist lánnyal, aki egyik nap még Budapesten dolgozott fodrászként, pár hét múlva pedig már a divat fellegvárában Milánóban, a város egyik legfelkapottabb szalonjában a Brera13 Milano-ban találta magát. A szalonban, azonkívül, hogy olyan hírességek fordultak meg, mint például a világhírű énekes Eros Ramazotti, még az igazi olasz élet-, haj-, illetve divatstílusok megtanulására is volt lehetősége a magyar lánynak. A kitartó munka pedig meghozta gyümölcsét, hiszen nem kisebb elismerésben részesült, minthogy első magyar szakemberként részt vehetett a milánói Fashion Week-en.

Sziráki Réka hazatérése óta itthon is képviseli azt az olasz hajstílusirányzatot, amelyben a „Made in Italy“ filozófiája érvényesül. Több olasz luxusmárka, mint például a Budapesten is megtalálható Ferrari, vagy a kiváló minőségű ruházati termékeiről elhíresült márka a Gas Jeans is, örömmel dolgoznak együtt Rékával az olasz stílus jegyében, különböző fotózásokon, illetve kollekció bemutatókon.

A beszélgetésünk során a munkahelyi élmények mellett, nagyon sok minden más is szóba került, többek között Réka párja, Alessandro Sparta is csatlakozott a beszélgetésünkhöz, akinek inspiráló gondolatai az interjúban is helyet kaptak.

Már kislányként is ollóval a kezedben képzelted el magad? Ami a saját frizurádat illeti, folyamatosan követed a trendeket, vagy megvan a jól bevált, amihez ragaszkodsz?

Ez egy nagyon aranyos kérdés, mert a válaszomon tudom, hogy mosolyogni fogsz. Az óvodában olló volt a jelem. Ami a saját frizurámat illeti, nagyon kísérletező vagyok és nyitott a változásokra. Szerintem a színskálán létező összes hajszínt, hajvágást és frizura típust kipróbáltam magamon, tanuló koromtól egészen máig. Szeretem a változásokat és az új dolgokat. Úgy gondolom, hogy szakemberként is akkor tudok hitelesen bármit is közvetíteni, vagy egy adott hajterméket ajánlani, ha már kipróbáltam és van véleményem róla. Az évek alatt az ember önmaga,  az ízlése,  az életkörülményei, a hobbija, a munkája is folyamatosan változik, így állandó igénye van arra  is, hogy a külseje is változáson menjen keresztül. Az ember ösztönösen vágyik  a szépülésre, kisebb-nagyobb változásokra. Én például pár éve a natúr színvilágban érzem jól magamat. Ez nem mindig volt így, de ez ettől szép.

Mesélj arról, hogy kerültél ki Milánóba?

Úgy történt, hogy dolgoztam az Ó utcában fodrászként, amikor a párom, akinek az édesapja szicíliai, az édesanyja magyar, bejelentette, hogy kapott egy munkát Milánóban.. Én pedig szinte azonnal eldöntöttem, hogy belevágok a kalandba. Bevallom, eleinte nem találtam a helyemet, jó pár szalont megnéztem, próbaidőn is voltam, de egyiket sem éreztem közel magamhoz, így mindig mentem tovább, egészen addig, amíg rátaláltam egy hirdetésre, amelyben Hair Stylist-ot kerestek. Magam sem értettem még akkor, mit is jelent ez, de azt tudtam, hogy a klasszikus értelemben vett fodrászat nem az én világom.

Hogy képzeljünk el egy klasszikus milánói szalont?

Vannak szalonok, amelyek a klasszikus olasz divatot képviselik, többnyire az üzlettulajdonos a Hair Stylist, van aki a szárításért, van aki a festésért, van aki a mosásért felelős. Biztos nem könnyű elképzelni, de azok az olasz nők Milánóban, akik a szalonokba járnak, egyáltalán nem mosnak hajat otthon, hiszen a város a divat fellegvára. Egy igazi olasz nő soha nem megy le az utcára frizura nélkül.

Ehhez képest milyen volt az a szalon, ahol elkezdtél dolgozni?

Elkezdtem a próbaidőt Hair Stylistként a Brera13 Milano szalonban, ahol nem klasszikus munkarendben dolgoztunk, hanem az üzletnek saját arculat volt kialakítva. Celebek, sztárok jártak oda, alap volt, hogy ismerjük a kifutók világát, a különböző divatházak trendjeit, stílusait, folyamatos képzéseket, fejlesztéseket kaptunk. Teljesen más szalon volt mint a többi! Úgy képzeld el, hogy minden reggelünk úgy indult, hogy elvárták, hogy szépen nézzünk ki, sminkkel,  frizurával, jól öltözötten kellett megjelennünk még a technikai részen is. A főnökasszonynak minden héten más koncepciója volt a személyzet megjelenését illetően, egymást stylingoltuk hetente, így dolgoztunk, így mentünk a vendégek közé. A szalon hair spa szalonként is működött, ahol szintén exkluzív és extra kezelések voltak, aki oda belépett, ott teljes relaxáció volt, tilos volt telefont használni. Első osztályú volt maga a szolgáltatás színvonala, maga az atmoszféra, az emberek hozzállása.

Éles váltás lehet Milánó után Budapest.. Mit csinál egy Hair Stylist?

Igazából azért annyira nem, mert rendszeresen járok ki, ugyanúgy szívom magamba az új trendeket, melyeket jelenleg fotózásokon keresztül tudok közvetíteni.  A Hair Stylist amellett, hogy figyelembe veszi az illető adottságait, arcformáját, színeit, figyelembe veszi a vendég személyiségét is. Olaszországban fontos kérdés az is, hogy az illető mivel jár munkába, busszal, robogóval vagy éppen biciklivel, mivel ehhez is alkalmazkodnia kell az illető hajviseletének.

Magyarországon talán még nincs annyira igény a személyreszabott szolgáltatásokra. Kevés szalon nyújt ilyen szolgáltatást.

Amit észrevettem, hogy az olasz hajstílusirányzatot magyar szakemberek nem képviselik itthon, mindenki Angliába jár a befutott mesterfodrászokhoz tanulni. Persze Olaszország egy nagyon zárt piac, oda nem engednek be bárkit, még a milánói Fashion Week-re sem került be magyar, annyira zárt kör ez, védik a „Made in Italy-t“. Én a főnökömnek Serena Calvelli-nek köszönhetek mindent, aki mind Hair Stylist-ként, mind főnökként, mind mentorként, a pályafutása csúcsán lévő kiváló szakember, aki továbbadta a tudását.

Mi jellemző az olasz emberekre?

Az olaszokra nagyon jellemző a hazafiasság. Igazság szerint ránk magyarokra furcsán is néznek, mert a magyar nők nagy része, aki kinnt van, nem kétkezi munkából él és sajnos ezzel azonosítanak minket, ezért is többet kell letenni az asztalra, hogy komolyan vegyenek. Az olaszok nagyon diszkriminatívak, persze ameddig turistaként látogatod meg Olaszországot, addig tényleg érzed a „Dolce Vita-t“, meg érzed azt, hogy fantasztikus atmoszférában vagy, viszont mihelyt a szándékot észreveszik, hogy te valamit szeretnél ott, vagy tovább maradsz, mint egy turista, akkor abban a pillanatban elvágják a barátságot és bezárkóznak. Féltik a „Made in Italy-t“.

Lezárják a köreiket…

Nekem Serena volt az, aki megadta annak a lehetőségét, hogy a próbaidő egy hetében megmutassam magam, hogy tényleg bizonyítsam azt, hogy mit tudok, felmérte a képességeimet. Választhatott volna olaszt is, de nekem adta meg ezt a lehetőséget. A mai napig Ő a mentorom. Ha bármikor újat szeretnék tanulni, teljes mértékben nyitott és nem sajnálja a tudását. Nem találkoztam még emberrel, aki ennyire nyitott, annak ellenére, hogy szakmabeli vagyok, ráadásul még külföldi is.

Valószínű tökéletesen tisztában van magával, a tudásával, hiszen kisebbségi komplexussal rendelkező ember nem adná a tudását soha két kézzel, mert félne attól, hogy esetleg jobb lehetsz nála…

Amennyire befogadó volt és amennyire átadta a tudását, amellett minden nap azt is elmondta, hogy nem hibázhatunk, annyira maximalista vezető. Nem hagyta soha, hogy essen a színvonal. Ha mondjuk a szárítással nem volt megelégedve, akkor azonnal és újra és újra kivette a kezünkből a hajkefét és ő folytatta, amit elkezdtünk. Majd jöttek az újabb tréningek, aki pedig nem állta meg a helyét, az elbúcsúzhatott.

Nem volt számotokra megalázó, hogy a vendég előtt korrigálja a munkátokat?

Valamennyire igen, valamennyire nem. Ő egy új stílusirányzatot hozott létre, így érthető, ha valaki nem tudta letenni az asztalra az általa megkövetelt 5 csillag pluszos szolgáltatást, akkor jogos a kritika. Folyamatosan tréningeket kaptunk, amiket mindig ő tartott, ugyanúgy velünk dolgozott, ugyanúgy felkelt reggel, ugyanúgy takarított, ahogy mi.

Mesélj egy kicsit, hogy alakult a pályád?

Az egyik legnehezebb az első két hetem volt, ami abszolút reakciómentesen zajlott. Kíváncsiak voltak a befogadóképességemre, arra, hogy viszonyulok az olasz stílushoz, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim, mennyire vagyok nyitott, érdeklődő. Említettem, hogy kaptam egy hetet, hogy megmutassam önmagamat, mi az, amit hoztam, mit tudok adni magamból. Aztán mindenféle addigi visszajelzés nélkül egy hét után mondták, hogy köszöntenek a csapatban. Ezután kellett pár hónap, amíg megtanultam az olasz divatot, és az ő rendszerüket, hiszen egy teljesen más rendszerbe kerültem bele. Például amit én csináltam nyolc évig hajszárítást, az ott nem létezik…

Mennyire kaptál szabad kezet? Mesélj a szolgáltatás folyamatáról, kérlek!

Teljes mértékben önálló lehettem, ez volt az egyetlen szalon, ahol önállóan dolgozhattam. Úgy képzeld el az egész folyamatot, hogy megérkezett egy vendég, akit külön egy erre kiképzett ember fogadott, leültette, újságot vitt neki, kávéval kínálta. Aztán érkezett egy Hair Stylist, akivel behatárolták a vendég munkakörülményeit, a stílusát, felmérték a kívánságát. Ezt többen megbeszéltük, majd megvolt, hogy ki készíti el a mosást, a hajvágást, a festést, a szárítást,  folyamatos kommunikáció volt köztünk. Volt olyan vendég, aki ragaszkodott egy bizonyos Hair Stylist-hoz, de többnyire ezek a munkafolyamatok mindig cserélődtek.

Magyarországon nem látod ezt a fajta minőséget?

Valamilyen szinten vannak már itthon is hasonló szolgáltatások.  Ha lehetek provokatív, akkor itthon primadonna szindróma van, és nem hosszútávon gondolkodnak. Sajnálják a tudást és irigyek az emberek, nem tudnak csapatban dolgozni, hiányzik, hogy nem tudnak együttműködni az emberek. Milánóban, több mint tizenkét órát dolgoztunk, és volt olyan, hogy ezután még több órás tréning következett az anatómiától a legújabb trendekig, amit mindenki jó hangulatban csinált végig, mert olyan volt a csapatszellem.

Azt gondolom, hogy ez nemcsak a te szakmádban van így. Sokszor szembesül azzal az ember, hogy féltik a tudásukat, pozíciójukat az emberek…

Mert az ő értékrendjük nincsen rendben, azért van ez így. A szalonnak az volt a szlogenje, hogy “A te jól léted az maga a divat”. A szalonban sminkeket is kellett készítenünk, természetesen nem a bonyolult parti sminkekre gondolok, hanem a természetes, egyszerű sminkekre. Fontos volt, hogy a vendég úgy lépjen ki a szalonból, hogy szép legyen.

Egyedüli magyar Hair Stylist-ként dolgoztál a milánói Fashion Week-en, azért ez nagy kiváltság.. Milyen érzés volt becsöppenni a kulisszák mögé?

A főnökasszonyom, Serena rendszeresen dolgozik a Fashion Week-en, őáltala kerültem be a 2011-es tavaszi-nyári La Perla bemutatóra.  Összesen három bemutatót szerzett a szalonnak, amelyeken csapatokban dolgoztunk.  Mivel eltérően a hagyományos szalonoktól mi a kifutók trendjét képviseltük, így tulajdonképpen a napi rutint kellett átültetnünk egy Fashion Week kulisszái mögött, amire roppant nagy csapatmunkára volt szükség. Ebben nagy segítségünkre volt a párom, Sandro, aki tolmácsolt az olaszul nem beszélő ukrán, litván, orosz, cseh modellek, a Hair Stylist-ok és a stylistok -  akik az olaszon kívül szinte semmilyen nyelvet nem beszéltek – között.

Nagy dolog volt, hogy Coppola, aki azóta sajnos már nem él, látta, hogy profin működik a csapatunk és legközelebb csak akkor jött oda hozzánk, amikor már a modellek mehettek a kifutóra – tette hozzá Sandro, aki közben megérkezett és bekapcsolódott a beszélgetésünkbe.

Azt gondolom, hogy a kommunikáció a kulcsa mindennek.

Igen, ez minden szakmában és az élet minden területén így van. Ezenkívül nem lehet összehasonlítani a La Perla FW-et egy magyar Fashion Week-el. Mondjuk engem ez utóbbira be sem engedtek itt Magyarországon, még az életrajzomra sem válaszoltak.

Miben más a milánói FW a többihez képest?

A milánói Fashion Week egy nagyon zárt közeg, ahogy már említettem, védik nagyon a „Made in Italy-t“. London más irányzat, a precizitása, a back stage munka hasonlít az olaszra, viszont irányzatban extrémebb, mint az olasz, és nyitottabb piac a magyaroknak. Milánóban és Párizsban szinte lehetetlen külföldiként a back stage-be bekerülni, New York-ban ügynökség kérdése, hogy sikerül-e. Olasz és Franciaország még az újságíróknak is annyira zárt közeg, mivel napi szinten kapnak annyi jelentkezést, de nem tudnak helyet biztosítani, így talán csak hiteles újságok, nagy nevek, nemzetközi lapok emberei juthatnak be.

Itthon nem igazán beszélhetünk egységes divatszakmáról…

Sajnos itthon az összetartás helyett sokkal inkább szétszedik egymást az emberek.. Egységes divathetet azért nem tudnak itthon hitelesen csinálni, mert még nem látták, hogy lehet megcsinálni. Sajnos nálunk rossz a csomagolás, nincsen marketing és sokszor hiányzik a kompetencia is.

Mielőtt még jobban belemerülnénk a hazai helyzetbe, azért még meséljél Eros Ramazotti-ról is!

Igen, gondoltam, hogy ezt nem fogjuk kihagyni. A szalonunkba mindenki relaxálni jött, többek között Eros Ramazotti is, aki ugyanolyan ember, mint bármelyikünk. Talán egyszer láttam feszültebbnek, amikor a kisbabáját először hozta magával és a paparazzik folyamatosan fotózták… Amúgy nincsenek sztárallűrjei, teljesen természetes, kedves, közvetlen ember.  Azért bevallom, amikor a haját mostam, végigfutott a fejemben, hogy nemrég még Budapesten az Ó utcában fogtam az ollót, most meg éppen Eros Ramazotti fejét masszírozom! A többiek láthatták az arcomon, mit gondolok, mert a tekintetükkel mintha azt üzenték volna, hogy “Isten hozott a a Divat Fővárosában!”

Ezek után hazajönni, azért nem lehetett egyszerű.

Mielőtt hazajöttünk, még kinnt Milánóban, belenéztünk egy-egy valóságshow-ba, hogy tudjuk mik mennek Magyarországon. Nagyon jól le lehet mérni ezeken egy ország kultúráját… Valahogy akkor az jött le, hogy az az üzenet, hogy „legyél macsó, legyél könnyűvérű nő, nyerd meg valakinek a bizalmát, utána pedig játszd ki, akkor kapod a jutalmat.“. Kérdezem én, ha ezt így mutatják a tömegeknek, akkor mit várunk a piactól?! – fejtegeti Sandro.

A valóságshow-k üzeneteiről, hatásairól hosszasan lehetne beszélgetni. Hogy képzeljük el a mindennapjaidat itthon?

Sokat járok Olaszországba, tanulom a trendeket. Most egy olyan időszak előtt állok, hogy építek valamit. Amikor visszajöttem, döntést kellett hoznom, hogy mit kezdek ezzel a stílussal, azzal, ami a mindennapjaim része volt. Itthon nem láttam a lehetőséget, mert az emberek sajnos nem látnak különbséget fodrász és Hair Stylist között, illetve egy bolognai nő stílusa és egy londoni stílus között. Ezért hoztam azt a döntést, hogy saját csapatot alakítok ki, hasonló gondolkodással, értékrenddel, akikkel együtt tudunk dolgozni és közvetíteni az olasz stílust a külvilág felé.

Megtalálod a helyedet itthon?

Eleinte eléggé elveszettnek éreztem magam, de már túl vagyok ezen.  Olaszországot egy hét alatt döntöttem el, akkor fix helyem volt, vendégköröm, albérletem..

Tudtam, hogy két évre megyünk, akkor úgy voltam vele, hogy minden kötelezettség és elköteleződés nélkül kipróbálom magam és egy új életszakasz következik az életemben. Könnyen nemet mondtam, hogyha nem tetszett egy munkahely, akkor eljöttem, talán mert nem mindenáron munkát, hanem „A MUNKÁT“ kerestem. Félretettem a mindennapi félelmeket, azokat amik görcsössé teszik az embert, és sokan a megfelelési kényszer miatt elvesztik az utat… De tudtam azt is, hogy két év múlva visszajövünk.

Közben nem tudom megállni, hogy Sandro-tól is kérdezzek pár dolgot. Sandro nagyon egyenes ember vagy, nem igazán érdekel az emberek véleménye. Mesélj egy kicsit magadról, az álmaidról!

Az álmom egyszerűen csak szabadnak lenni! Az amerikaiak szerint, “Reneszánsz ember” vagyok. Szakmailag engem tizenhárom éves koromban bedobtak a mélyvízbe. Tolmácsként dolgoztam üzletember édesapám mellett, aki nemzetközi szak- és üzletemberekkel tárgyalt. Ő a semmiből teremtette meg a birodalmát és úgy volt vele, hogy én is minél előbb kerüljek bele a való világba. Nagyon sok szektort megismertem mellette: ingatlan, bank, étterem, szálloda, ügynökség, export-import, egészségügy… eközben arra jöttem rá, hogy mindegyik szakma ugyanaz. Mindegyik úgy tud sikeres lenni vagy elbukni, ha van két évre előre egy koncepció terve, ami minden kulcs üzleti ágazatra (marketing, értékesítés, tréning, gyártás, stb.) teljesen ki van dolgozva. Úgy gondolom, nagy hiba, ha valaki úgy vág bele egy vállalkozásba, hogy azt gondolja három hónapon belül nyereségessé válik a üzlete, valamint ha nincsen arra a két évre sem konkrét kidolgozott terve, sem pénzügyi fedezete. Sokan azt mondják, hogy jó értekesítő szükséges a sikeres eladáshoz, viszont már annyira telített a piac, hogy nem elegendő sem a jó értékesítő, sem a jó minőségű termék, hanem a cég pozíciója-színvonala az,  amit kommunikálni, marketingelni kell.

Gyerekként kerültél a felnőttek világába. Mennyire fogadta el édesapád a véleményedet, kéri ma a segítségedet?

Nem újdonság, ha azt mondom, hogy egy gyerek sokkal jobban megérzi a nonverbális jelzéseket. A gyerekeknél tisztább lények nem léteznek! Édesapámnak inkább ahhoz kellett idő, hogy elfogadja a véleményemet. Amúgy mind a mai napig, ha üzletről van szó, akkor nem apa-fia viszony van közöttünk, ha a segítségemet kéri, akkor mindig ott vagyok.

A felvállalásra visszatérve, kevés ember van, aki képes erre. Az, hogy ilyen vagy, köze van ahhoz, hogy sokat éltél külföldön?

Nem, nincsen, hiszen arra jöttem rá, hogy az egész világ egyetlen város. Mindenhol az a legnagyobb kérdés, hogy ki milyen intelligenciával rendelkezik, de leginkább, hogy mennyire éli  valaki az álmait, illetve mennyire bontakoztatja ki a teljes potenciálját. Sok elveszett tehetség van, olyan ember, aki nem kezd semmit az életével, vagy túl kényelmes ahhoz, hogy kibontakoztassa a tehetségét, vagy egyszerűen csak fél a változástól és kifogásokat keres, hogy ne kelljen továbblépnie. Mindegy, ki honnan jön, a lényeg, hogy mennyire vállalja fel saját magát, azt, amit gondol. Ha valaki kikéri a véleményemet, akkor először mindig megkérdezem, hogy tényleg akarja-e tudni, ha igen, kendőzetlenül elmondom, amit gondolok, persze sokszor nem-tetszést váltok ki. Azt gondolom, hogy a legtöbb ember úgy kommunikál, hogy azt mondja, amit a másik hallani szeretne, sokszor kompromisszumban élnek.., persze más dolog a kompromisszum és az is, ha valaki hoz egy döntést. Ami a magam felvállalását és „eladását“ illeti, én fordítva működöm, mielőtt „megvesznek“, előtte eldöntöm, hogy eladom-e a koncepciómat az illetőnek. Nálam nincsen kompromisszum. Azt gondolom, hogy határozottan, öntudatosan tudni kell azt, hogy mit akar az ember létrehozni, elérni és emellett mindvégig kitartani! Egy csapatban vagy egy családban pedig, a gyerekeken kívül,  mindenki mindenkiért felelős, ha egység van. Soha nem szabad elfelejteni, hogy mindenki maga alakítja ki a saját világát!

Igazán szép gondolatok, öröm hallgatni! Réka végül még pár villámkérdést szeretnék feltenni Neked! Mit ad hozzá egy frizura az egyéniséghez és mit vehet el belőle? Sok ember hord önazonos frizurát?

Az emberek sokszor egy életen át keresik és kutatják önmagukat. A frizura egy nagyon jó kifejezési eszköz az adott lelkivilágról és arról, hogy az illető éppen milyen életszakaszon megy át. Egy jó szakember ezt mindig figyelembe veszi egy frizura kialakításakor és ezt ötvözni tudja az aktuális  vagy a jövőben érkező frizura trendek kombinációjával.

Egy divatbemutató, fotózás, FW alkalmával, hogy születik meg a hajstyling koncepciója?

Egy nagyobb volumenű és ismert divatház divatbemutatóján vagy a Fashion Week-en már előre elkészített koncepció terv megvalósítása a feladat, amit az adott divattervező álmodott meg. A szalonmunka és a divatbemutatókon történő munkafolyamat összehasonlíthatatlan.

Ha hazánkat és Milánót összehasonlítod, mi a benyomásod, hol érzik magukat jobban a nők a bőrükben és miért?

Ez egy nagyon összetett kérdés, mert az, hogy hol érzi magát jobban egy nő a bőrében, nem egyértelműen az befolyásolja, hogy hol él éppen. Bár tény, hogy az olasz nőknek a vérükben van a „Dolce Vita“ és az elegancia.

A divatos és stílusos kifejezést gyakran összekeverik. A női magazinokban, internetes portálokon stílust „ígérnek“, trendi darabokból komplett szetteket állítanak össze, de egy-egy frizura vagy smink elkészítése is stílust ígér. Mit gondolsz erről?

Nem értek ezzel egyet. Olaszországban megtanultam és tapasztaltam, hogy a  divat, a te jól léted elsősorban.

Kialakulnak a kulisszák mögött őszinte kapcsolatok Hair Stylist-ok között, vagy ez elképzelhetetlen már ezen a szinten és „győz” a konkurenciaharc?

Ez mindig az ember hozzáállásától függ, de leginkább az emberi szimpátián alapszik.

Mit jelent Neked a szépség? 

A szépség egy nagyon relatív és több oldalról megközelíthető dolog. Abban viszont egyetértünk, hogy kétféle szépség létezik, a külső és a belső. A külső nyilván abban tükröződik, hogy milyen az illető haja, sminkje, ruhája, ápoltsága, ez a kézzelfogható fizikai megjelenés. A belső szépség, nem kézzelfogható, hanem egyszerűen az emberi kisugárzást tükrözi. Az igazi szépség az, amikor a belső és a külső harmóniában van egymással,  úgy fonódnak egymásba, mint a Yin és a Yang. Nekem ezt jelenti az igazi szépség.

Öröm mindig más megfogalmazásokat hallgatni! És végül egy utolsó kérdés: mit jelent Neked a stílus? 

Számomra kétféle stílus létezik a világban: vannak a stílust követők és a stílust alkotók. A stílust követők azok, akik a divatházak által diktált, a média által közvetített trendek szerint alakítják a megjelenésüket, az alapján, amit a társadalom már elfogadott.

A stílust alkotók pedig azok, akik annak alapján választják meg a megjelenésüket ahogy, önmagukat tükrözni szeretnék, valamint maximálisan felvállalják önmagukat. Ők sokszor az extrémitások miatt diszkriminálva vannak, mert megjelenésük nem megszokott és abban a pillanatban még nem elfogadott a társadalom számára.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést Rékának és Sandro-nak!! Öröm, megtiszteltetés és hatalmas élmény volt számomra!! Kívánom, hogy megvalósuljanak az elképzeléseitek!!