TOMASOVSZKI BEÁTA HÍRFOLYAMA

Alig akad olyan divatház, ami pontosabban dokumentálná történetét, mint a Dior. Évente két lenyűgöző album jelenik meg, melyek időközben egész kis Dior-könyvtárat hoztak létre. Egy mozzanat mindezidáig azonban kimaradt: az illatok. Mindamellett, hogy a couture-tervező számára a parfümök mindig is fontos szerepet játszottak. Dior először mindig a nőt képzelte maga elé, akit meg akart alkotni. A ház első illatát, a „Miss Dior”-t 1947-ben kreálta, majdnem egy időben a New Look-kal, amely forradalmasította a divatot a háború után. Az, hogy Christian Dior mennyire egységesnek látta a divatot és az illatot, mi sem példázza jobban, hogy a kezdetekben a „Miss Dior”-t nem lehetett egyszerűen megvásárolni, hanem csak egy ruhával együtt volt beszerezhető.

Ilyen és ehhez hasonló történeteket mesél el a most megjelent, gazdagon illusztrált könyv, ami eddig angol és francia kiadásban jelent meg, és végre betölti a Dior-történetben eddig tátongó űrt. A könyv szerzője Chandler Burr amerikai parfümkritikus. Ami igazán figyelemre méltó, hiszen kitűnő szakember, aki az illatokat briliáns módon képes szavakba önteni. Emellett kíméletlen ítéleteiről is elhíresült.

Már Dior-parfümről is mondott negatív kritikát – igaz a könyv párizsi bemutatóján már nem is nagyon emlékezett, melyikről. 18 Dior-illatot mutat be a szerző egészen részletesen 1947-től napjainkig. a tervezőről, kertjeiről, művészbarátairól és azokról a benyomásokról szóló fejezetekkel átszőve, melyek hatást gyakoroltak az alkotóra.

Mi tesz egy illatot valódi Dior-parfümmé? Nem fedi fel szabályt vagy egy bizonyos stílust. Minden kreációban közös, hogy egy „mecénás” az illatok ötletét, mint egy mesterművet az elsőtől az utolsó lépésig figyelemmel kísér, és ez így működik a kezdetektől egészen a mai napig. A titok talán éppen ebben a meggyőződésben rejlik, hiszen Dior és Burr is azt vallja, hogy a parfümök a magas művészet részét képezhetik.

Egy műalkotás feladata, hogy a szokásos érzékelést kimozdítsa és felborítsa. És vajon melyik az az illat, ami a szakértőt meglepte? „Egyértelműen az 1963-as „Diorling” – mondja Burr. „Olyan hatása van a bőrön, amelyre egyáltalán nem számítottam. Minél tovább hordom, annál inkább vágyom rá. Számomra mégis valahogy nyugtalanító, valamifajta belső lázongást eredményez. Egészen különös.”

Forrás: http://www.vogue.de/beauty/beauty-tipps/buch-tipp-dior-the-perfumes-auf-duft-spuren#galerie/19  (2014.10.01.)