Bemutatkozáskor, vagy ha régi ismerősökkel futok össze, néhány bemelegítő mondat után általában kikerekedik a beszélgetőpartnerek szeme, amikor munkára terelődik a csevegés és válaszolok a „Mivel foglalkozol?” kérdésre. Stíluskommunikátor vagyok. A kíváncsivá váló arcokból tudom, kutatnak gondolataikban, mi is ez pontosan. A többség ízlelgeti a szóösszetételt és külön-külön tudják, mit takar, na de így együtt..?

A stíluskommunikáció szerteágazó komplexitását tömör válaszban nehéz összegezni, pedig lényege egyszerű. Szeretet-kommunikáció.  Ember emberrel emberi módon kommunikál – ahogy Nádudvari Gabriellától, a szakma megteremtőjétől útravalóul kaptuk. Minden alkalommal megpróbálom ezt az esszenciát megfogni, ezért a lényeget megragadó kiegészítéshez jól jött szeptemberben Bogoly József Ágoston irodalomtörténész tanévindító előadása a JGYPK-n. Megerősített és felfrissített az új évfolyam lelkének és szellemének ráhangoló nyitogatása. Merítkeztem a tömény stíluskommunikációs meghatározásokból, hogy egy egyszerű, mit dolgozol kérdésre frappáns válaszokat adhassak. Azt mégsem mondhatom, hogy kihajítom a ruhatár felesleges részét és tudatosan újraépítve átláthatóvá és hasznossá varázsolom, vagy azt, hogy segítek rendet és rendszert hozni az életekbe. Esetenként fogékony idegenekkel elegyedek szóba a liftben és bárhol, ha látom, hogy harmonikusabb is lehetne a megjelenésük, de talán még sohasem hallották, hogyan. Tanácsokat adok, mitől lesznek kelendőbbek az emberek a munkájukban, s ugyanúgy a társkeresőn; milyen kommunikációs és viselkedési mintákat tehetnének magukévá a cyber és a való világ színterein, ha haladni és nem hallgatni szeretnének. Tiniket formálok és ők is újraformálnak, de ugyanez igaz a vállalati szakemberekre is. Vagy épp üzleti folyamatokat definiálok egy speciális eszközrendszerrel és beágyazom az időtlen értékeket a jövőalkotásba. Stíluskommunikátorként más-más előélettel és tapasztalatokkal rendelkezünk, sokfélék vagyunk és a tudásanyag felhasználhatóságának sincs korlátja. Egy közös pont azonban van: saját boldogságforrásainkat mások támogatására használjuk.

Stíluskommunikátornak lenni hivatás. Nem dolgozunk, ez nem klasszikus értelemben vett munka, illetve egyfolytában dolgozunk és munkálkodunk. Magunkon, másokon, majd újra magunkon és megint csak másokon. Leállni képtelenség, a belső tüzet folyamatosan táplálják a megválaszolásra váró kérdések, a megoldottakat nyugtázó mosolyok, elpirulások, felismerések. Befásulás, monotónia, gyomor összerándulás, nem szeretem hétfők, lemorzsolódás, pályaelhagyás – ismeretlen fogalmak egy vérbeli stíluskommunikátornak. Erre a szakmára születik az ember, de igazán soha sem válhat azzá, mert mire a rég kitaposott hagyományok egyik ösvényén végigvezeti a mesterei által görgetett segédfonalat, a jövő igéje homályba borítja a felderítettnek hitt tájat.  Szerencsére. Hiszen így biztosított a folyamatos invenció, a flow élmény, az önképzés és a tanítva tanulás.

Üzleti oldalról, vagy vezetői, HR-es szemmel nézve meseszerű álom a stíluskommunikáció értékmentése és az üzleti környezetbe átültetett értékteremtése.  Olyan mozgósító alapokat ad a folyamatokhoz, amivel a gépezet emberivé válik. A „humán interfészre” koncentrál, az emberi társas kommunikáció eszközrendszerén és az érvényesülés igényén keresztül sokszorozza meg a befektetett erőfeszítéseket, még az élet gépekkel automatizált területein is. Hétköznapi köntöst ad a horribilis image és a PR költségeknek. A kommunikáció és viselkedéskultúra terén elkövetett bakik helyére a kölcsönösség és tisztelet elvén működő, életerős metódusokat ültet. Gondoz, táplál és mozgásban tart. Az emberekben így felszabaduló, tenni akaró energiáktól pedig szerethetőbbé válnak a hétköznapi feladatok.

A stíluskommunikáció módszertana, nyelvezete egyszerű: emberszeretetből és életigenlésből fakadó, tenni akaró szeretet-kommunikáció. A létezés és létrehozás műhelye, amely az élet ízű üzleti és magánéleti kérdésekre koncentrálva értékfolytonosságot és hagyománytudatot közvetít, rábízva az állandóan változó, fejlődő közegre, hogy azokból mire építkezik, mit használ fel.  A stíluskommunikáció fizikai síkon is érzékelhető kötés.  7/24 órás éles üzemű rendszer, hibakereső receptorokkal és folyamatosan futó javító programokkal. A született stíluskommunikátorok pedig következetesen kreatív, rendszeresen önképző, minimum hétmilliárdnyi felhasználási ponton bevethető, teremtő szakemberek. Köszönöm, hogy egy meleg szeptember esti előadás mindezekre ráerősített.