Stílusok és kutatási mentalitások? Milyen a tudományos kutató, a tudós, a professzor gondolkodási stílusa, mi áll a tudományos gondolkodásmódok metahistóriai hátterében?

A stílus- és tudománykommunikáció kutatása során a tudományos gondolkodás stílusaival egzakt módon foglalkozó elméleti tanulmányok és könyvek között érdekes logikai-filozófiai és természettudományos megközelítéseket találunk (vö. Hacking, Ian: Styles of Scientific Reasoning. In: Rajchman, J. – West, C. (szerk.): Post-Analytic Philosophy. New York, Columbia University Press, 1985. 145-165. ; Crombie, Alistair Cameron: Styles of Scientific Thinking in the European Tradition. The History of Argument and Explanation Especially in the Mathematical and Biomedical Sciences and Arts. I-III. köt., London, Druckworth, 1994.).

Tekintsünk témánk fókuszára! A bölcsészettudományok, a társadalomtudományok területén érvényesülő posztpozitivista és posztstrukturalista gondolkodási stílus előtti korszakban a történeti-filológiai módszerre építő, a pozitivista kánonhoz közeli gondolkodásmódnak nagy tudománytörténeti szerepe volt (vö. Bogoly József Ágoston: Ars Philologiae. Pécs, Pannónia Könyvek, 1994).

Blazovich László: Demográfia, jog és történelem című, 2013-ban megjelent könyvének olvasása közben a kulturális törekvésekbe ágyazott jogtörténészi gondolkodási stílussal találkozunk. A szerző forrásértelmező gondolkodási stílusára jellemző, hogy a jogtörténeti szövegek feltárásánál előzetesen a történeti-filológiai módszert érvényesíti, majd ebből fokozatosan vált át a történelmi alapozású joghermeneutikai metodológia vizsgálati tárgyhoz illő arányban kibontakozó gyakorlatára. Szakterülete az Anjou-kori oklevéltár kutatás, a jogtörténet, a levéltártudomány és a településtörténet. Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya keretében, a Történettudományi Bizottságban, a Szegedi Akadémiai Bizottságban, valamint a Demográfiai Osztályközi Állandó Bizottságban és a Várostörténeti Albizottságban fejti ki tevékenységét.

A Blazovich László (1943) tudósgenerációja körében elterjedt strukturalista és posztstrukturalista szemléleti formákat már értékelte a történeti interpretációval foglalkozó jogtudomány és a szövegszerkezetet értelmező irodalomtudomány (vö. Goodrich, Peter: Historical Aspects of Legal Interpretation. Indiana Law Journal, 1986. Vol.61. No. 3. 331-354. ; Szegedy-Maszák Mihály: On the uses and limits of structural analysis for literary scholarship. Semiotica, 1990. /New York-Berlin/, 1-2. 1-49.).

A jog és a nyelv összefüggésében rejlő értelmezési bonyodalom és a jog területén megnyilvánuló kulturális konvenciók jelenléte miatt a jogtörténeti szövegek elemzési szempontjai kiterjeszthetők az irodalom- és kultúratudományok felé. Blazovich László a strukturalista és posztstrukturalista jogtörténeti szövegelemzés metodológiáját közvetlenül nem alkalmazta. Forrásfeltáró történészként gondolkodási stílusa és értelmezői eljárása a történeti-filológiai módszert alkalmazó irodalomtörténészek gondolkodásmódjához is hasonlítható.

A kultúratudomány (Cultural Studies, Kulturwissenschaft), a jog- és művelődéstörténet, a hermeneutika és a tudománykommunikáció kutatója komplex szemléletmóddal rendelkezik. Az emlékezet és a felejtés közötti átjárót keresi. A múlt és a jelen kapcsolatát a jogértelmezés történelmi vonatkozásainak feltárásával mélyíti el. A jogi hermeneutika a történeti forráselemző dimenzióban működtethető. A jogtörténeti források elemzése során a nyelvi-logikai szinteket, a jogi konvenció rendszerét, a történelmi kontextust mindig kitüntetett figyelem kíséri. Az értelmezésnek történeti jogszociológiai és történettudományi vonzatai vannak. Létezik a bevált módszerű történeti elemzés frissített szemléletű, kultúratudományos és kulturális antropológiai érdekeltségű változata.

A jogtörténeti elemzésekben a kontinentális európai, valamint az angol és észak-amerikai jogszemlélet gyakorlatias módszere is érvényesül. A jogtörténeti horizontot a hétköznapi élet struktúrájában érdemes feltárni. A személyek közötti jog működését tükröző levéltári jogi források elemzése során rálátást kaphatunk a jog mezőnyén átszűrődő etikai és társadalmi értékszerkezetre. A történetiség elvét alkalmazó gondolkodási stílussal szembesülünk. Mindig ott van a korhoz kötődő közvetlen értelmezés adatszerű, gyakorlati fontossága és lehetősége, de felmerül a jogi hermeneutika alkalmazása, a rugalmas értelmezési kultúra mellett, a normatív-doktrinális-jogdogmatikai történeti magyarázatkeresés is.

A jogi értelmezéstanról Hans-Georg Gadamer és Emilio Betti között lezajlott vitának érvényes tanulsága van (vö. Kelemen János: Az olasz hermeneutika Crocétól Ecoig. Budapest, 1998. 52-73.). A történeti tér vetületében, európai spektrumban a történelembe ágyazódó jogalkotó szempontjait és a jog gyakorlatában résztvevő egykori jogfelhasználó nézőpontját finoman láttató és elkülönítő jogtörténeti, forráselemző metodológiára van szükség. Blazovich László mindezek elméleti és tapasztalati belátásából fakadóan alakította ki saját jogtörténeti forráselemző módszerét. Tudományos módszerében a történeti adatok törlődését gátló tudástranszfer, a történeti-filológiai alapozású forrásértelmezés kapja a főszerepet.

A tudósi pályán, az előtanulmányokat felidéző visszatekintéssel Blazovich László tudományos teljesítményét reprezentáló akadémiai doktori értekezését (Városok az Alföldön a 14-16. században. Akadémiai doktori disszertáció, MTA. Kézirat, 2003), kandidátusi értekezését (A Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendje. Kandidátusi disszertáció, MTA-TMB,1985), és egyetemi doktori disszertációját (Ransanus és Magyarország. Bölcsészdoktori disszertáció, JATE, 1969) említhetjük meg. Az életművét összefoglaló Demográfia, jog és történelem  című kötet Antal Tamás és Biernacki Karol által írt előszavából idézünk: „Blazovich László kötetbe eddig jórészt nem rendezett tanulmányaiból széleskörű és nagy mélységű ismeretet szerezhet az olvasó a társadalomtörténet három kiemelkedő szegmenséről: a középkori népesedés-, jog- és várostörténetről. Mindez nemzetközi – különösen német, lengyel, litván és délszláv – környezetbe helyezve valósul meg, amely által az érintett magyarországi társadalmi folyamatok elhelyezhetővé és összevethetővé válnak Kelet-Közép-Európa más népeinek és államainak fejlődésével. Megtalálta az utat, amellyel az egyes jogintézmények históriája a széles értelemben tekintett társadalomtörténethez kapcsolható. Műveiben nem csupán az érett középkori demográfia-, etnográfia-, gazdaság-, valamint eseménytörténet tárul az olvasó elé, hanem mindezeknek a jogi eredetét és okait is részletesen bemutatja. E tekintetben tudományos módszere s eredményei ötvözik a Kristó Gyula nevével jegyzett szegedi középkor történeti és a Bónis György által örökül hagyott jogtörténeti iskola erényeit.

Az összegyűjtött írásoknak további jelentőséget ad a külhoni, főként német tudományos kutatások publikált forrásainak és megállapításainak felhasználása, egyszersmind a feltárt hazai jogi-historikus folyamatoknak a közép-európai áramlatokba való beillesztése: a németországi 13-14. századi tartományi és városi jogkönyvek hatásának tényszerű bemutatása, ami – egyedülálló módon – a régiónkra jellemző jogi transzfer tételes, meggyőző bizonyítását tartalmazza. Ekként gyakorlatias módon érzékelhető, hogy a magyar jogtörténet milyen szerves része az összeurópai kultúrtörténetnek.” (6-7. p)

Blazovich László kitűnően jártas a középkori jogkönyvek hermeneutikájában. A jogtörténeti-művelődéstörténeti szövegek tanulmányozását, forráselemzését (Critical-Historical Law Studies) a középkori városok és mezővárosok demográfiájának, levéltári forrásainak kutatójaként, a kultúra történetiségét figyelembe véve, az összehasonlító kultúrakutatás távlatába helyezi. Gondolkodási stílusát a történeti források feltárására és értelmezésére alkalmazott módszer határozza meg (Style and Methodology in the Cultural Study of Law). Blazovich László: Demográfia, jog és történelem című könyve a benne található válogatott tanulmányok eredeti közléshelyeit és a szerző publikációs jegyzékét is tartalmazza. Az egyetemi oktatómunka és a működő tudástranszfer alapján műve szakmai közkinccsé válik.