Sötétedés után leszálló ködben érkeztünk. Senki sem volt már a kis falu kivilágított utcáin, az emberek behúzódtak a házaikba, utószezon van. Nehezen találtunk rá a szállásunkra. Az amúgy végtelenül tiszta és rendes újszerű panziónk neve találékonyságra nem utalt. A falu egykori híres lakosának a nevéhez hozzáfűzték a kúria szót, ettől jobban menő üzletet remélve.
Egy szép, tágas ebédlőben ültettek le, melyben óriási tömör fa asztal állt, a falnál egy szokatlanul nagy szekrénysorral.

A magyaros welcome-drinket szopogatva építész szememnek feltűnt három, visszafogottan díszes, kétszárnyú ajtó. Arányaik miatt olyan nem maiaknak tűntek, vastag falat átölelő tokkal, aránytalanul szélesnek és alacsonynak hatottak. Majdnem félrenyeltem ijedtemben az erős pálinkát. Valóban ez lenne az a ház, ahol az ismert költőt az ihlet meglátogatta? Vendéglátóink ezután örömmel vették elő és mutatták meg az írott és rajzolt bizonyítékokat.
Kérésemre körbevezettek a házon. Elszörnyülködtem. Hagyományokat tisztelő szakemberként egyre jobban esett le az állam.

Abból a térből, az egyik legismertebb magyar vers teremtő fészkéből ma már semmi sem látszott…és elkezdett feléledni előttem egy valódi kúria elméleti térrendszere. Az új konyhai résszel megtoldott épületben a költő egykori tágas könyvtár- illetve dolgozószobáját három részre feldarabolták. Ajtókat, ablakokat, padlót, tetőt, cserepet mind általánosan használt maiakra cserélték. Lefaragtatták a XIX. századi tető túlnyúlását is, mert nem tetszett a tulajdonosnak. A hátsó bejáratot tették meg főbejáratnak, elé valami tornácos bővítést is hozzáépíttettek, hogy az egész kúriásabban hasson. A ház elején lévő fogadó és lakó tereket pedig egyszerűen lebontották, így még a főhomlokzata is hiányzott. Állítólag a kastélyadó miatt. Mint egy arc nélküli sebesült. Összehasonlítva a régi rajzzal éppen az arcát érte a legszerencsétlenebb döntés.  Ezt az épített emléket tudatlanul felismerhetetlenné tették, mintha a fül orr gégészre bízták volna az orr kecsesítését.

A tulajdonosok elmondása szerint különböző neves emberek is járnak vissza ide megszállni. Vajon mennyivel szívesebben vennék igénybe a szállást, ha az igazi kúriát találnák ezen a helyen, netán autentikus bútorokkal?
Hogyan fordulhat elő, hogy adózási kedvezmények miatt a különös szellemiséget hordozó ház homlokzatát engedély mellett lebonthatják? A felújítási projekt az Európai Unió támogatásával készült, de senki sem figyelt, pontosan mire is költik? Nem volt olyan, akinek feltűnt volna a ritka kincs elvesztése? Miért nem érdekelte azokat az embereket, akik amúgy a neves síremléket, a falu emlékmúzeumát és a költő abban őrzött eredeti bútorait büszkén mutatják? Ezek amúgy mind arról tanúskodnak, hogy a falu a szellemiséget őrizni próbálja. Sajnos csak darabokban.

A dal még áthatja az egész országot. De a hely szelleme már a három, kedves, öreg duplaajtó között sem tud szabadon lebegni. Örökre elvágták az útját.