Bordács Rita: Instant világ zéró toleranciája

2015.10.12. - Stíluskommunikáció

Emlékszem, a Nagyanyám élete végéig egy levélre várt. Értesítésre a Nagyapámtól, hogy jól van, vagy kevésbé, de a hadifogságban várja, hogy újra együtt legyen a család. Olyan forgatókönyvet nem kreált a nagyanyám a legnagyobb kétségek közt sem, hogy a papa új családot alapított, vagy ne akarna mindent megmozgatva hazajönni hozzá. Még a halál realitását is évtizedekig kizárta a lehetőségek közül. Hiszem, hogy ebből merített erőt négy apró gyermekük felneveléséhez, a folytatáshoz, egyedül. Nagyanyánk – jóságos zöld szemeinek utolsó záródásáig – lelkében el nem fogyó, hűséges és hazaváró hittel élt 35 éven át. Mi, a leszármazottak szerezhettünk csak bizonyosságot és gyászolhattuk meg Nagyapánkat, aki 1945-ben pár hónapnyi fogság után idegenhonban meghalt.

 

Milyen dráma ehhez képest az, amikor a nagy csevegő programokban – mint a WhatsApp, a Viber és a többi nagy brand – eltűnik az „utoljára láttuk: dátum, időpont” információ a kontaktjainknál? Igen, az a bolhányi felirat a név alatt arról, hogy mikor használta a csevegő partner utoljára a programot. Tehetjük nagyító alá azonban az olvasta, látta jelzést is. Számít egyáltalán? Kéretik gyorsan a szívekre rakni a kezeket színvalláshoz, kinek-mikor-mit jelent ez igazából! Biztonságot? Megnyugvást? Vagy épp ellenkezőleg?

 

Lényegtelen, hogy magánbeszélgetésről, vagy üzleti partnerek közti hivatalosabb hangvételű üzenetváltásról van szó, a jelek és a feliratok informatívak. Megkaphatta-e a címzett egyáltalán, vagy használta-e azóta az alkalmazást, hogy az üzenet elment? Sőt, a dupla pipa jel elszíneződése, vagy a „Látta” felirat a szöveg alatt még azt is mutatja, elolvasta-e. Ezek után – megtanulva Görög Ibolya humorral tűzdelt előadásaiból a vonatkozó protokollt – illendőnek tartjuk a 24 órás válaszadást, habár sokan azonnal szeretnék. Instant életstílus – prompt igényekkel. Attól kezdve meg főképp, hogy az aktivitást és tevékenységet jelző ikonokból tudjuk, eljutott a címzetthez. Más kérdés, hogy reklamálhatunk-e miatta és zaklathatjuk-e ezzel beszélgetőpartnerünket, megsértve és felülbírálva prioritási sorrendjét. Szerintem nem. Az ártatlanság vélelme és a bizalom mindenkinek jár, saját postája kezelésében is. A jelek számítanak ugyan, de hol marad a türelem, az empátia és a tolerancia? Történt ezért már válás is, Szaud-Arábiában. A férj látta az utolsó belépések időpontjából és a státuszjelentésből, hogy a feleség elolvasta az üzeneteit, be-belépett valami/valaki másért, csak neki nem válaszolt órákig.

 

A technika hol jótékony, hol káros információhalmazát sokféle módon értelmezhetjük. Vannak, akik adatként, tényként kezelik, de többen visszaélnek vele. Aktiválják a korábbi tapasztalataikból, személyiségükből, gyengeségeikből (vagy helyzetük reális értékelésének hiányából), eltérő céljaikból és motivációikból fakadó démonjaikat. Amelyeket az önbizalom és a bizalomhiány táplál, majd növeszt óriássá, hogy élősködjenek a tiszta elmén és uralkodjanak a valóság felett. Prekoncepciókat gyárt az ilyen logika az őszinte és egyszerű kérdések helyett. Felpaprikázza magát a válasz (és reakció) nélkül hagyott fél, s a szentek türelme híján üvöltő szeleket okád virtuálisan. Tombol és rombol mindkét beszélgetőpartnerben az egyszerű, bizalmi lépések helyett.

 

Védekezni ez ellen sokféle módon lehet: például a visszajelző funkciók kikapcsolásával, az idejében tisztázott (kommunikációs és egyéb) viszonyokkal, vagy az aktivitási korlátok előrejelzésével. Válaszolni azonban ér. Ember, az embernek, emberi hangon. Még akkor is, ha sok az üzenet és kevés az idő. Aki pedig válaszra vár, az teheti egy angyal türelmével, ahogy Márai Füves könyvében megírta már, és ahogyan azt a Nagyanyám is tette.

 

„Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook