Pályi Réka: Stílusos életterek: A nappali

2015.10.21. - Stíluskommunikáció

Általánosságban elmondható, hogy azzal, amilyen tárgyakkal körülvesszük magunkat, bizonyos tulajdonságokat hangsúlyozhatunk. Ezek a tulajdonságok nem feltétlenül igazak ránk, de mindenképpen alkalmasak arra, hogy célzott benyomást keltsenek másokban. Kommunikálunk, üzenünk a kürnyezetünkkel is, amely alapján a szemlélő benyomást formál rólunk.

Kísérletek során azt tapasztalták, hogy a dekoratív szobában készült fényképen szereplő embernek nagyobb preztizsű foglalkozást, jólétet és energikusabb személyiséget tulajdonítottak a megkérdezettek. Valós helyzetben pedig azt tapasztalták, hogy a szépen elrendezett szobában, harmonikus környzeteben a kísérleti alanyok hosszabban beszélgettek, mélyebb interjút készítettek egymással.

 

Az emberek szépséghez és harmóniához önkéntelenül társított pozitív képzeteit tehát lakótereink publikus tereiben akár tudatosan is felhasználhatjuk, így üzenve személyiségünkről, céljainkról, sikereinkről, vagy betölteni kívánt státuszunkról.

 

A nappali lakóterünk „kirakata”. Az egész lakás leginkább reprezentatív, önkifejező területe, a vendégfogadás helyisége. De emellett legtöbbször a családi kikapcsolódás, feltöltődés, társas együttlétek és a pihenés színtere is.

A publikus és a privát szféra egy szobában történő összehangolása nem egyszerű feladat, sok önismeret és pontos elképzelések szükségesek a személysigünkből megmutatni kívánt részletekről, illetve az ellazulásunk, feltöltődésünk feltételeiről.

 

Mire érdemes figyelni?

A nappali egy dinamikus, a család és a vendégeink által is használt közös tér, ezért legfontosabb kritériuma, hogy kellemesen tudjuk eltölteni itt az időt. A legdrágább berendezés, térkialakítás is hiábavaló erőfeszítés sikereink bemutatására, ha senki nem érzi kényelmesen, otthonosan magát a térben, nem marad a helyiségben.

A fő szempont tehát a kényelmes, barátságos társas érintkezések feltételeinek biztosítása, a biztonságos, hívogató otthonélmény megteremtése. Ennek egyik legegyszerűbb módja az ülőhelyek ideális elrendezése.

Ahhoz, hogy jóízű beszélgetések tudjanak kialakulni, megfelelő távolságra elhelyezett, megfelelő számú, kényelmes ülőhelyre van szükség. Az egymástól túl távoli székek, fotelek nem kedveznek az elmélyült, baráti beszélgetéseknek, ahogyan a nagyon szorosan összezsúfolt vendégsereg sem kezd kinyílni egymás felé. Kommunikációnkban túlnyomó szerepe van a szemkontaktusnak, a mimikának, a gesztusainknak, ezek érzékelésére helyet kell biztosítanunk. Az ideális távolság beszélgetőpartnerek között 50-120 cm. Ha kevés a hely foteleknek, tegyünk be ülőpárnákat, puffokat, hogy mindenki el tudjon helyezkedni a társaságban, senki ne szoruljon perifériára nagyobb összejöveteleken sem.

A szimmetria sok szempontból vonzó az emberek számára, azonban a túlzott, mértani pontossággal elrendezett, szigorú szabályok szerint bútorozott, dekorált helyiségek inkább idegenkedést, barátságtalan érzéseket keltenek a látogatókban. Vendégeink, de családtagjaink is úgy érezhetik, hogy bármi elmozdításával megbontanák a tökéletes rendet. Az ilyen feszélyező közeg nem kedvez az ellazulásnak, az otthonosság érzetének kialakulásának.

A nappalinál talán nincs is alkamalmasabb hely, hogy különleges, számunka emlékekkel, inspirációval bíró tárgyainkat közszemlére tegyük, kihangsúlyozva személyiségünket, megmutatva egyéniségünket. Mindezek vendégeink számára is biztos kiindulópontot jelenthetnek közös beszélgetésekhez, egy nyitottabb kommunikációhoz.

De egy helyiség berendezése kapcsán a harmonizáló, otthonteremtő lépések általában nem tudatosan zajlanak. Döntünk a falszínekről, kiválasztjuk a bútorokat, elhelyezzük a dísztárgyakat – legtöbbször az intuícióinkra, belső megérzéseinkre hagyatkozva. Az önkifejezés olyan kreatív formája ez, mint bármely más művészeti alkotás: a legbensőbb gondolat- és érzelemvilágunk tárgyiasulása.

A harmónia eléréséhez azonban tudatosságra, a környezetünk és önmagunk változásainak figyelésére, tervezésre, és a kivitelezés kontrolljára van szükség. Ugyanis a tudatosan kialakított terek segíthetik kapcsolataink, terveink alakulását, sőt önmagunk pszichés fejlődését is.

 


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook