Mielőtt bármit is írnék, leszögezem, hogy a magyar nyelv páratlan szépségét és gazdagságát nem célom vitatni vagy sárba tiporni, csupán egy kis ízelítőt kívánok adni a francia nyelv mindennapi használatából.
A francia nyelv bizonyos kifejezéseit akarva akaratlanul mi magyarok is gyakran alkalmazzuk. Ki ült már sofőr (chauffeur) mellett, ki vett már részt egy randevún (rendez-vous), ki kóstolta már meg az édes finomságot, a minyont (mignon, ami a francia nyelvhasználatban aranyos jelentéssel bír)? Egy-egy kirándulásról számos szuvenírrel (souvenir) térünk haza, majd beállunk a garázsba (garage), és egy pohár konyak (cognac) vagy likőr (liqueur) kíséretében kiülünk a balkonra (balcon) muzsikát (musique), kedvenc sanzonjainkat (chanson) hallgatni. Ugye nem is gondolták volna, hogy némi túlzással azt mondhatjuk, hogy minden magyar beszél egy kicsit franciául?
Természetesen az elfogultságom nem vitatható, azonban úgy gondolom, hogy a francia nyelvhasználatnak számos pozitívuma van, amely a viselkedéssel is szoros összefüggésben áll. Az egyik központi kérdés például a tegeződés, magázódás problematikája. A magyar nyelvhasználatban egyre inkább háttérbe szorulnak a magázódási formák, ami bizonyos szempontból természetes folyamat, hiszen anyanyelvünk folyamatosan változik. Ez a tendencia megmutatkozik ugyan a francia nyelvben is, de még mindig jóval gyakoribb az udvarias megszólítás és a magázó forma, mint nálunk. Egy boltban például még a fiatalabbak és az azonos korosztályba tartozó emberek sem tegezik egymást ismeretlenül. A köszönésnél nagyon gyakran használják az Uram, Hölgyem, Kisasszony megszólítást, ami számomra egyfajta tisztelet kifejezése a másik ember felé. Lehet ezt cáfolni, tegyék bátran, berögzült szófordulatnak és nem a tisztelet jelének tulajdonítani ezeket a megnyilvánulási formulákat, de engedjék meg nekem, hogy higgyek abban, hogy ez még mindig az egymás iránti tiszteletből fakad! A magázódás egyébként még az iskolákban is fellelhető. A tanárok éppúgy magázzák a diákokat, ahogyan a diákok a tanárokat. Természetesen ez is egyre ritkább, de még nem tűnt el teljesen.
Az elmaradhatatlan bűvös szócskát például, a kérem, legyen szíves kifejezést, az élet minden területén bátran használják, nem csupán vásárláskor. Ezzel szemben nálunk a mindennapokban is ritkábban hallom, a vásárlást pedig már csak félve merem megemlíteni. Vendéglátósként sokszor találkoztam például a „lesz egy sör” vagy csak nemes egyszerűséggel „egy sört” mondatokkal, igen mondatokkal, mivel ezeket a szavakat mondatként alkalmazzák nagyon sokan. (Folytatjuk)
A kép forrása: https://hu.pinterest.com/stiluskom/fashion-outfit-syle/