Ladányi Beáta: A tökéletlenség szépsége – titkos tanítás az ünnepekre

2018.12.23. - Stíluskommunikáció

Az ünnepekkel kapcsolatban, és különösen a téli ünnepkör kapcsán nagyon sok emberben él a karácsony tökéletes képe.

Ez sok feszültséget okozhat, különösen a nőknél, hiszen nem könnyű elengedni a törekvést, hogy mindennel elkészüljenek, tökéletes rend legyen, tökéletes ünnepi díszben legyen a lakás, tökéletes ajéndékok sorakozzanak tökéletes csomagolásban a tökéletes karácsonyfa alatt, miközben a tökéletesen boldog családtagok leülnek az asztalhoz elfogyasztani a tökéletes ételsort.

 

Kezdőkép

 

Ehhez hasonlóan túlságosan sok elvárást támasztanak a nők saját magukkal szemben is. Mintha mindig és minden helyzetben szépnek és tökéletesnek kellene lennünk.

 

A szépség nyugati eszményei általában olyan dolgokat, tulajdonságokat értékelnek, amelyek tökéletesek, szépek és látványosak. De szerencsére van ellenpélda is! Japánban nagy hangsúlyt fektetnek a wabi-sabira, egy olyan esztétikára, mely a zen buddhizmusból származik. A japánok szépségről alkotott szemlélete tiszteletben tartja az egyszerű és a szerény, a tökéletlen természetes szépséget.

Mindannyiunknak vannak olyan tárgyaink az otthonunkban, amelyek hibásak, sérültek és gyönyörűek: egy régi szék, amely évek óta velünk van, egy becses dísz, egy nagymamától örökölt, törött fülű teáscsésze, vagy bármi más családi örökség, amely nemzedékeken keresztül szolgálta a családot és jól láthatóan már kissé kopott, sérült, de mégis még mindig megtudja érinteni a szívünket.

 

A wabi-sabi szemlélete látja a tökéletlenség szépségét.

 

A tökéletességre való folytonos törekvés ugyanakkor sajnos ott van mindenben, a vagyontárgyakban, a kapcsolatokban és a magunkról és másokról hozott, gyakran elhamarkodott ítéletekben.
Ez az, amivel szakít a wabi-sabi, mert teret nyit az elfogadásnak és a megbocsátásnak, hogy meglássuk a hibás dolgok szépségét, önmagunk és embertársaink természetességét is beleértve. Az univerzum egyik alapvető szabálya, hogy semmi sem tökéletes. A wabi-sabi filózofiáját magunkévá téve kiszabadulhatunk a tökéletesség keresésének fogságából. Ez a gondolkodásmód rugalmasságot ad ahhoz, hogy megtaláljuk a szépséget a legváratlanabb helyeken és a legapróbb részletekben.

Így megláthatjuk önmagunk szépségét, a múlt mosolyainak nyomát ráncainkban, az önmagunkra találás útjának lépéseit az adottságaink egyediségében.

Ennek nevében most karácsonykor ne fukarkodjunk szeretet adni, nemcsak másoknak, hanem önmagunknak is. Tanuljuk meg elfogadni és szeretni másokhoz hasonlóan magunkat is! Szeressük az erősségeinkhez hasonlóan a hibáinkat, sérülékenységünket! Öleljük át képzeletben a hiányosságainkat és tökéletlenségeinket, hiszen ez a szeretet mélyebb elégedettségérzést eredményezhet az életünkben.

Engedjük érezni nap, mint nap ezt a szeretetet, és hálaérzést a természet, a tárgyak és az emberek iránt, minden tökéletlenségük ellenére. A wabi-sabi valójában arra ösztönöz, hogy ne csak szemmel, hanem lélekkel is lássunk.

A szépség a szemlélő szemében rejlik – tartja egy régi mondás.

 

Hogyan élhetjük át ezt az érzést? Ne keressünk tökéletességet se az ajándékokban, se a karácsonyi ünnepség részleteiben! Ne támasszunk rendkívüli elvárásokat magunkkal szemben, hogy tökéletes karácsonyt biztosítsunk családunknak. Csökkentsük az elvárásokat, mert valójában nem az a lényeg, hogy hány fogás kerül az asztalra, és hogy mennyire csillog-villog a lakás, hanem fordítsunk inkább minőségi időt egymásra, mert az együttlét az ünnepi szezon egyik legnagyobb ajándéka.

 

Adjunk hálát kapcsolatainkért, mutassunk elismerést azok felé, akik leginkább számítanak nekünk! A megbecsülés elengedhetetlen, és lássuk be, furcsa dolog, hogy gyakran nem mutatjuk meg, milyen hálásak vagyunk, különösen azoknak nem, akik a legközelebb állnak hozzánk. Nem számít, hogy egész évben milyen nehézségeken és stresszes helyzeteken mentünk át, és hogy nem minden sikerült tökéletesen, akár kapcsolataink ápolásában sem. Mindannyian követhettünk el hibákat, mindannyian emberek vagyunk és tökéletlenek, és tökéletlenségükben mutatkozik meg legjobban az egyedi külső és belső szépségünk.

Ebben az ünnepi időszakban is elmondhatjuk, hogy a legnagyobb, élő ajándék, amit másoknak és magunknak is adhatunk – az, hogy elfogadjuk őket, olyannak, amilyenek, szeretetben.

 

család


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook