Mi a közös a francia és az olasz Riviérában? A lüktető mediterrán életérzés, a gyönyörű épületek, az ízekben gazdag olasz és francia konyha, a gyönyörű tengerparti utak, és akkor még a stílusos nőkről és férfiakról nem is beszéltem!

10. házassági évfordulónkat a férjemmel szerettük volna kettesben tölteni, ezért úgy döntöttünk, gyerekek nélkül, autóval vágunk neki az 1200 km-es útnak. Az olasz-francia határtól a tengerparti úton mentünk végig, ami már önmagában is csodálatos látvány volt. Nekem különösen a hegyekre-dombokra épült házak tetszettek. Lenyűgöző volt a rengeteg alagút és híd, amely a Cote d’Azur-ra vezet. A határhoz nagyon közel helyezkedik el Nizza, amely kellemes klímája miatt egész évben  a turisták körében is nagyon közkedvelt.

Nizza gyönyörű, lüktető, tengerparti  kisváros! A fények, az illatok, a nyüzsgő kis utcák igazi feltöltődést jelentettek számunkra. A keskeny utcákban a provence-i levendula, az eco-pamut, a szépségápolási termékek bájos kis üzletekben érhetők el. Nagy kedvencem volt a La Cottoniére üzlet, mert a tulajdonos hölgy teljes hitelességgel képviselte a provence-i pamutból készült gyönyörű ruháit, amelyeket nagyon ízlésesen összeválogatva kínált az odalátogató hölgyeknek (a legízlésesebben berendezett üzlet volt az egész óvárosban). A pamut és a lenvászon egyébként is a legkellemesebb viselet a nyári hőségben, a fülledt tengerparti klímáról nem is beszélve. A helyi francia nők hihetetlenül elegánsan, de mégis lazán viselik ezeket az egyszerű szabású len és pamut ruhákat, melyek  jól   mutatják remek arányaikat. Kevés színt kombinálnak, ezzel is a letisztult és sallangmentes francia stílust képviselve.

Magával ragadott minket a francia emberek kissé kimért kedvessége és a nyugalom, amely áthatotta az egész várost. Nagyon tetszett, hogy nincs az a nagy sietség, türelmetlenség, szeretik megadni a módját az étkezéseknek, akár egy finom kávé és croissant elfogyasztásakor is. Az éttermek kiülős részei voltak a kedvenceim: akárcsak Párizsban,  itt is rendkívül hangulatos, ahogyan az emberek  kortyolgatják a kávéjukat, beszélgetnek és nézik a járókelőket.

Az óvárosi édességboltok, a színezett só és a levendula termékeket kínáló üzletek, a kellemes kis francia éttermek mind-mind a nizzai városkép szerves részét képezik. A Promenade des Anglais sétány közelében található a Cours Saleya, azaz a virágpiac (valamint a gyümölcs- és zöldségpiac), amely  kihagyhatatlan!

A vár dombját is érdemes megmászni, hiszen cserébe egy kis frissítő vízesés vár minket a tetején. Felejthetetlen a kilátás az Azúr-tengerre, az óváros háztetőire, és még a Déli-Alpok csúcsaira is. Az óvárosban sétatávolságra található szinte minden további nevezetesség, illetve a múzeumokat is érdemes megnézni! A strandolni vágyók számára van egy kevésbé jó hírem: a tengerpart nagy kavicsos, és nem igazán kellemes mezítláb besétálni a hullámokba.

Aki igazi strandélményre vágyik, annak bizony kb. 30 km-t érdemes autóznia Cannes-ba, ahol fehér puha homok és gyönyörű, kellemes hőmérsékletű azúrkék tenger várja a napimádókat. A filmfesztiválról híres helyen is kihagyhatatlan az óváros, illetve a Palais des Festivals et des Congrès, amely több mint 40 000 m²-en várja az érdeklődőket.

Nizzából nagy izgalommal autóztunk következő úti célunk, Monaco felé! A „fokozottan ellenőrzött területre” 20 perc alatt értünk oda, amely a világ második legkisebb országa Vatikán után (csupán 2 km²). Egyben a világ legsűrűbben lakott állama: rengeteg híres sportoló, színész, üzletember lakik itt (tény, hogy nem kell SZJA-t fizetni, ami bizony elég nagy vonzerő). Monaco igazi luxusállam, az épületek, a kikötőben a yachtok, a prémium autók, a fényűzés és a csillogás jellemző leginkább. A Monte Carlo Casino környéke tele van a leghíresebb világmárkák üzleteivel, a kirakatok igazi remekművek.

Mindenhonnan a luxus és a gazdagság érzése jön át, a parkok gyönyörűen gondozottak, a kávéházak, hotelek és az éttermek pedig csillagászati áron várják a vendégeiket (kivéve a kaszinó mellett található Párizs Kávéház, mert az ár-érték arányban teljesen a megfizethető kategória volt)! A férjem szíve-vágya volt, hogy végre végigmenjünk a híres Forma 1-es monaco-i versenypályán . Egyszerűen fantasztikus volt, számomra is életre szóló élmény! Különlegessége, hogy a pálya a város szűk utcáin és a tengerparton kanyarog – mindenkinek ajánlom kipróbálni, aki oda látogat!

A monaco-i hercegségben kihagyhatatlan a hercegi palota és környéke, amely a mindenkori trónörökösnek és családjának a rezidenciája. Ha valaki szeretne egy kis meglepetést vinni szeretteinek, a palota előtti szűk kis utcákban nagyon kedves ajándékokat találhat megfizethető áron (én egy levendulás lila nyuszit hoztam a kislányomnak, és imádja). A várból a látvány pedig magáért beszél, a kikötő és az épületek nagyon jól érzékeltetik a városállam hangulatát. A palotához közel található a katedrális, ahol Grace Kelly sírját is érdemes meglátogatni. Sajnos ez nekem nem jött össze, mert egy vastag pántos felsőben voltam, és csak teljesen eltakart felsőtesttel engednek be a biztonsági őrök. Jobb előrelátónak lenni, és legalább egy vékony kendőt magunkkal vinni…

Az autóimádók pedig ne feledkezzenek meg  III. Rainer herceg autógyűjteményéről, ahol több mint 100 sport- és luxusautó kapott helyet, beleértve az abszolút kedvenc málnaszínű autócsodát és a II. Albert monaco-i herceg esküvőjére készített luxus Lexust-t is.

Nizza vidékét hátrahagyva, a kalandozásokat a Ligúr-tenger partján folytattuk, Cinque Terre célállomással. Magunk sem hittük, hogy emellett még egy igazi kis ékszerdobozra is lelünk.

Nizzából Genova felé vettük az irányt, egyenesen La Speziába. A város jellemzően iparváros, de kellemes kis kávézói vannak, szépséges tengerparti sétánya. Azonban az igazi látványosság ezen a részen nem más, mint a National Geographic Traveller 2011-es értékelése szerint a világ 6. legszebb partvidékének kikiáltott Cinque Terre, ugyanis itt sikerült leginkább megőrizni a „100 évvel ezelőtti Itáliát”.

La Spezia-tól északnyugatra, a Ligúr-tenger partján helyezkedik el Cinque Terre, azaz az „öt föld”, Levanto és Porto Venere települések között. Mindkettő fontos lehet, hamarosan kiderül, miért. Bár a hotelben erősen a hajós vagy vonatos utat ajánlották a kiránduláshoz, végül mi az autós út mellett döntöttünk, ugyanis szerettük volna kipróbálni az igazi vadregényes, kanyargós, lélegzetelállító kilátást nyújtó tengerparti utat. Mi egyszerűen imádtuk (bár a kanyarok miatt nem ajánlom mindenkinek)!

Az olasz emberek életszeretete szinte „tapintható”.  A kis falvak és városok élénk nyüzsgése  pozitív érzéseket keltett bennünk. Igazi élmény volt, hogy megőrizték azt a bizonyos 100 évvel ezelőtti Itáliát, a nagyvárosok zajához képest a kellemes vidéki lüktetést. A halászfalvakban és a vidéki látványosságoknál sem éreztem, hogy mindenképpen rám szeretnének „tukmálni” valamit.  Ehelyett finom eleganciával kínálták a vidék jellegzetes termékeit. Az olaszok nagyon vendégszerető emberek, a kissé heves vérmérsékletük sem zavart egyáltalán (ami az esti hangzavarban különösen jól érzékelhető), a konyhájukért pedig egyszerűen rajongok.

Az öt kis falu közül Riomaggiore-t és Monterosso al Mare-t választottuk ki. Riomaggiore eredeti olasz kis halászfalu, a hangulata hamisítatlan, a színes házakról nem is beszélve, ami színszakértőként teljesen rabul ejtett. A szűk kis utcákban az olasz citromot minden mennyiségben vásárolhattuk, és kellemes kiülős helyekben sem volt hiány. Innen lehet a hamisítatlan „Cinque Terre” hátterű képet is elkészíteni.

Az utunkat Monterosso al Mare-ban folytattuk, ahol nem kis viszontagságok árán sikerült  leparkolni. Érdemes korán érkezni, különben órákat lehet parkolóhelyek keresésével eltölteni. Mi az újváros felől  remek helyet találtunk – csak ajánlani tudom a zsúfolt óvárosi rész helyett. Itt érnek véget a hajós kirándulások is, így ez a leglátogatottabb része az „öt földnek”. A tenger gyönyörű, és egy rövid partszakasz homokos- kiskavicsos részen kellemesen langyos vízben mártózhatunk meg, ami szerintem kihagyhatatlan. Az olasz stílus itt kevésbé rajzolódott ki egyértelműen, ez nagyon  „elturistásodott” rész volt már. Egy csodás stílusérzékkel megáldott, kedves hölggyel is megismerkedtem, és egyáltalán nem lepődtem meg, hogy honnan látogatott ide! Természetesen Milánóból. Minden tiszteletem! Lassan hazafelé vettük (volna) az irányt, ám a rengeteg hegymenetnek köszönhetően üzemanyagunk hirtelen közel nullára csökkent. Egy helyi úriember informált minket készségesen, hogy egyetlen esélyünk a közeli helyen, Levanto-ban van tankolni. Ennek köszönhetően egy kellemes olasz falut fedezhettünk fel, ami kevésbé zsúfolt, mint az előző rész (ha újra mennénk, akkor ott szállnánk meg, nem La Speziában).

Végül pedig volt még egy feladatunk … mégpedig 2016-ban a világ legjobbjának választott pesto-t vinni a barátainknak. A Bajeico pesto életem legfinomabb olasz különlegessége, 15 üveggel hoztunk a biztonság kedvéért, hogy mindenkinek jusson. A kis üzlet a Porto Venere-ben található erődben van, a Szent Péter templom közelében (a várkapu bejárata után pár száz méterre). Az íze fenséges, a hely atmoszférája pedig leírhatatlan. Az erődben a kedvenc helyem egy kis tengerre néző ablak volt, amely lenyűgöző látványt nyújtott a ligúr naplementében. Mivel éppen kulturális program is volt a templom előtt, igazán kifinomultan öltözött hölgyeket és urakat is láthattam, hamisíthatatlan olasz stílusban. Jól megkomponált, teljes összhang színekben és mintákban, semmi erőltetés, nem lehet a szemet levenni róla. Röviden összefoglalva: ez az olasz stílus.

Akár a Cote d’Azur, akár Cinque Terre régiójára gondolok, az ízek, az illatok, az élmények hirtelen erre a két varázslatos helyre repítenek a képzeletemben. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy érezze nagyon jól magát, ha oda látogat! Hozzon magával egy kis levendulás emléket Nizzából, igyon egy jeges kávét a Cafe de Paris-ban Monaco-ban, Riomaggiore-ban a citromos kozmetikumot ki ne hagyja, végül pedig Porto Venere-ben egyen egy jó kis pesto-s tésztát!