A természet – mint a legfelsőbb szintű stíluskommunikátor – igen nagyvonalúan öltöztette, színezte és gazdagította aromaanyagokkal a körülöttünk lévő növényeket. Valóságos természeti csodákat alkotott. Egy ilyen csoda számomra az a magas, karcsú növény is, amely a rejtett gyökereiből életet merítve hamvaszöld, szív alakú levélruhában pompázik, napsárga koronával ékeskedik és visszafogott, de mégis csalogató, érzéki illatot áraszt: egyszerre energiát sugárzó és elbűvölő. Egy kis szellő társaságában lágyan hajladozik, illegeti magát. Megteheti, hiszen az elegancia az esszenciája.

Minden bizonnyal Vincent van Gogh holland festőt is éppen ez az összhang ragadta meg, amikor festményei motívumául választotta. Illetve később Krúdy Gyula is megidézte egyik regényében.

No de nézzük, mit is rejt a csodás külső? A tápláló és stabilitást adó gyökérzet fejlett ugyan, de ezt szemérmesen rejtegeti, viszont a sok csapadékot, a gondoskodást meghálálja, és ilyenkor bájosan megmutatja esőgyökereit: a kis barnás cipellőit. A karcsú szár pedig lágyan simul ezekbe a kis cipellőkbe. Könnyed ez a mozdulat, hiszen a szivacsos belső szerkezet pedig hajlékonyságot, kecsességet és tartást is kölcsönöz.

A szárhoz nyéllel kapcsolódó hamvaszöld levelek pedig nagyestélyibe bújtatják a karcsú szárat, míg a védelmet adó apró fedő- és serteszőr díszítés bársonyos tapintást kölcsönöz a szár és levél együttesnek. És miként a szár felfelé karcsúsodik, úgy a levelek is egyre kisebbek lesznek, mert a hangsúly fokozatosan a kalapjára – amit méltán nevezhetnénk koronának is – terelődik. De időzzünk még egy kicsit a szár és a levelek színvilágában. A zöld szín általánosságban az egyensúly, a nyugalom, a harmónia megjelenítője, de itt a hamvaszöld sejteti még a megújulást, bennünk pedig megteremti a belső békét, erőt és reményt ad, összehangol és frissít.

A bókra termett – kis, sárga, nyelves virágokkal szegélyezett – tányérkalapja uralkodói rangot kölcsönöz, ugyanakkor vidámságot sugároz és mosolygóssá is teszi (és nem utolsó sorban magához vonzza) a nektárgyűjtögetőket. A sárga színnel kiemeli az önállóságát és határozottságot is közvetít. Ezt, a teremtőerőt birtokló tányérkalapot tulajdonképpen aprócska, csöves virágok sokasága alkotja Fibonacci-spirál szerinti elrendeződéssel. Egy igazi kis természeti alkotás.

Többnyire áhítattal és derűsen fordul a közösség felé, de lehajtott fejjel az alázat szimbóluma. Ilyen módon a luxuskommunikáció is a sajátja, hiszen akkor és úgy tud figyelni az életet adó Napra, hogy közben saját maga is a figyelem középpontjába kerül és sütkérezhet. A külcsín mellett tehát a mozgás is lételeme.

A megjelenéséhez pedig tökéletesen illeszkedik az illata is: púderes, édeskés illattal üdvözli a nektárgyűjtögetőket és átjárja körülöttünk a levegőt.

Igen, ez a természetesen elegáns növény nem más, mint a napraforgó (Helianthus annuus). Hadd legyen szabad egy napraforgómező képében megmutatni ezt a csodát. Ötvözi a „növényi” stíluskommunikáció legfontosabb összetevőit, nevezetesen a látványt, a tapintást, a mozgást és az illatot. Az ízek és a hangok némiképp háttérbe szorulnak, de ne feledjük, hogy a bőkezűen árasztott illat mindenkor megsúgja nekünk az ízeket is, míg a hangokhoz a mozgás társítható.

Fotó: Nagy Valéria