Az álláskeresésben talán az egyik legfontosabb pillér az önismeret. Sokszor elhanyagoljuk az önmagunkra figyelést, a testünk jelzéseit, és csak a munkába feledkezünk.  Telnek a napok, a hetek, a hónapok és az évek, de nem érezzük, hogy szeretjük a munkánkat. Nem érezzük, hogy hasznosak vagyunk, nem vagyunk JELEN a saját életünkben. Mikor felismerjük, hogy váltanunk kell, akkor már mentális és testi vészkiáltások jelzik a kiégést. Ekkor időt kell hagyni magunknak a feltöltődésre, mielőtt újra álláskeresésbe fogunk.

A korábbi cikkben megnéztük az álláskeresés első nagyobb fázisát, azaz a jelentkezést. Most tovább lépünk egyet a személyes interjúra. Néhány pontban áttekintjük, hogy mire figyeljünk, ha sikeresek szeretnénk lenni a „bemutatkozó” alkalmunkon.

Az első és legfontosabb tanács, hogy adjuk önmagunkat. Ne olyan képet mutassuk a HR-eseknek, interjúztatóknak, amilyenek lenni szeretnénk, hanem azt, amilyenek vagyunk. Egy szakember nagyon gyorsan ki tudja szúrni, hogy a felé közvetített személyiség mennyiben valós. Ha esetleg sikerül is felvételt nyerni, a próbaidő alatt megmutatkozik az igazi személyiség, és nem szerencsés, ha szöges ellentétben van az interjún bemutatottal.

A második, amely következik az elsőből, a kisugárzás. Ez az, amit más emberek észlelnek, és ezáltal ruháznak fel különböző tulajdonságokkal. Szokták  mondani a hétköznapokban, hogy valakinek „erős a kisugárzása”. Érthetik alatta azt, hogy domináns, és azt is, hogy magabiztos. Törekedjünk ez utóbbira. Legyünk tisztában az értékeinkkel; az előnyös és a kevésbé előnyös tulajdonságainkkal; a (szakmai) tudásunkkal; a tapasztalatainkkal és a képességeinkkel. Ehhez pedig szükségünk van az őszinteségre és a mély önismeretre. Fontos, hogy ne akarjunk többnek látszani, ne akarjunk okosabbnak látszani, mint a velünk szemben ülő HR-esek, interjúztatók. Ugyanis, ha nincs meg a szimpátia, valószínűleg nem kapunk esélyt a következő interjúkörre, és ezáltal az állás megszerzésére sem.

A leginkább látható elem, az öltözködés. Törekedjünk arra, hogy a szakmai érdemeink, a bennünk rejlő potenciál miatt ismerjenek el, és ne a külső megjelenésünk miatt. Tehát ne öltözzünk kihívóan. (Ez nem csak az állásinterjúra igaz!) Hölgyek esetében ne legyen túlzottan kivágott a blúz, túl rövid a szoknya. Férfiak esetében ne laza öltözetben jelenjünk meg, vagy például farmerben sportcipővel. Ezek sajnos negatív érzéseket keltenek a HR-esben. És tudják… első benyomás, csak egyszer van. A személyes állásinterjún jelenjünk meg elegánsan. Ez azt jelenti, hogy nőként viseljünk például sötétkék összeállítást: blézert vagy kosztümöt (akár szoknyával, akár szövetnadrággal), világos (fehér vagy krém színű) blúzt, testszínű harisnyát és fekete, elegáns (tiszta!) cipőt. Nem muszáj magassarkúnak lennie, ha nem érezzük benne komfortosan magunkat. (Inkább legyen lapos talpú, minthogy ne tudjunk benne menni, és megmosolyogják a lépteinket azok, akik látnak bennünket; mi pedig azt várjuk, hogy végre levehessük az asztal alatt.) Az urak nem tudnak hibázni sötétkék öltönnyel, fehér inggel, egyszínű, minta nélküli sötét (kék vagy szürke) nyakkendővel, (tiszta!) fekete vagy sötétebb barna elegáns cipővel. Ha ékszereket viselünk, akkor is visszafogottan tegyük, az alapanyaga nemesfém legyen, ne bizsu. Ebben a kérdéskörben fokozottan igaz: a kevesebb több!

A negyedik a megjelenés, vagy máshogy fogalmazva a jelenlét. Itt nem csupán az öltözködést kell értenünk alatta, hanem a mozgást, a beszédet, a mások felé irányuló gesztusainkat, a testbeszédünket. Ez a cikk rövid ahhoz, hogy minddel külön foglalkozzunk részletesen, de talán az alábbiak a legfontosabbak:

Mozgás esetén:

-        lehetőleg ne gesztikuláljunk erőteljesen, törekedjünk a finom mozdulatokra (ez kifinomultságot sugall),

-        leülésnél figyeljünk arra, hogy ne vessük át a lábainkat egymáson, ha keresztezni szeretnénk, akkor csak a bokánknál tegyük;

-        ha forgószékbe kell leülnünk, álljunk ellent a kísértésnek, hogy izegni-mozogni kezdjünk (ezt tartogassuk akkorra, mikor már felvettek, és nem figyelnek);

-        járásunk ne legyen túl laza, legyünk határozottak, de mégsem robotszerűek.

Beszéd:

-        kerüljük a trágár szavakat;

-        ha magyar nyelvű interjún veszünk részt, akkor magyarul beszéljünk, és csökkentsük minimálisra az idegen szavak mennyiségét (természetesen, ha szakmai témákra terelődik a szó, és angolul fogjuk egyébként is használni, magyarul nem használják, akkor használhatjuk az idegen nyelvű szakkifejezéseket);

-        találjuk meg az egyensúlyt a tőmondatok és a barokk körmondatok között;

-        a korábbi kollégáinkról, munkaadóinkról ne mondjunk rosszakat (hiszen, ha őket negatív színben tünteti fel az alany, később azt a céget is így fogja jellemezni, ahová éppen megpróbál felvételt nyerni);

-        készüljünk fel olyan kérdésekre, mint például:  Meséljen magáról, mit tud a cégről? Hol látja magát 5 év múlva? A következő 2 évben milyen célokat szeretne elérni? Miért jelentkezett erre a pozícióra?

A jelenlét fejez ki minket, ezért fontos, hogy ne tegyünk az állásinterjún olyat, ami kizáró okot jelent, vagy negatív megbélyegzést idéz elő. Hiszen ebből a pozícióból nagyon nehéz nyerni. Úgy vélem, ha a fentieket tudatosítjuk, és törekszünk a személyes interjún a megvalósításra – azaz a stíluskommunikáció gyakorlati alkalmazására ‒, akkor máris jelentősen növeltük az esélyeinket az új állás megszerzésére (pedig a szakmai tudásunkat még nem is mutattuk meg).