A (geometriai) értelemben vett árnyék megszerkesztése tulajdonképpen a fény megjelenítése, ábrázolása. Ennek okán az árnyék keletkezésének kellékei, vagyis az árnyékszerkesztés előfeltételei

-        a fényforrás/fénysugarak (telefény, ellenfény, oldalfény),

-        az árnyékot vető átlátszatlan test és

-        az árnyékot felfogó felület(ek).

Ilyen módon tehát egy adott objektum fényforrással ellentétes oldalán önárnyék keletkezik.

Mérnöki gondolkodásmóddal és logikával írásképünk felfogható úgy is, mint a személyiségünk egyfajta „vetülete”: ÁRNYÉKA. A kézírás – mint árnyékszerkesztés – pedig cselekvési folyamat, kifejezésmód, ALKOTÁS. Az alkotó maga a személyiség.

Műszaki mérnökként előszeretettel vizsgálom a műszaki alkotások energetikai vonatkozásait, és mivel az írás is energiát igényel, ezért a kézírás során is energiatranszformáció, illetve mozgástranszformáció megy végbe. Ezeknek a mozgástranszformációknak az eredményeként a kézmozgás azt vetíti ki, azt képezi le, ami egyébként megnyilvánul a járásban, a testtartásban és minden egyéb mozgásfajtában.

Az előbbi gondolatmenetet folytatva, hadd legyen szabad egy olyan általános tételmondatot megfogalmazni, amelynek a megfordítása is igaz, és ezek együtt érvényesek, nevezetesen, hogy „Nem elég valamilyennek lenni, olyannak is kell látszani, és nem elég valamilyennek látszani, olyannak is kell lenni.” A kézírás vizsgálatával, elemzésével pedig lehetőség adódik az egyén stílusának megismerésére, személyiségjegyeinek feltárására.

A kézírás vizsgálatának nulladik lépése a ráhangolódás, majd a globális jellemzők megfigyelése alapján kialakul az összbenyomás, és csak ezután következhet a dinamikus elemek (nyomás, sebesség ritmus) és statikus elemek (margók, tagoltság, kötésmód, zónaviszonyok, betűformálások) vizsgálata, a mérések elvégzése, a megfigyeléseink lejegyzése és az adott szempontú elemzéssel a személyiségkép(részlet) rövidebb-hosszabb jellemzése.

A kézírás vizsgálatának és elemzésének alapja mindenkor:

-        a kezesség ismerete, illetve

-        a térszimbolika alkalmazása és

-        a formanívó megállapítása.

Ez utóbbi ugyanis eldönti az írásjelek által meghatározott jellemvonások domináns aspektusát.

A vizsgálat, elemzés folyamatában a mozgatórugó feladattal bíró megfontolásokról sem szabad megfeledkezni, hogy egy jel nem jel, amely kiegészül még azzal, hogy mindig viszonyítunk, vagyis kontextusba kell helyezni az egyes jeleket, és a jelek összekapcsolódását is meg kell világítani. Tehát egy tapasztalt kézíráselemző számára hamar fény derül arra, ha az őszinteség látszatába burkoljuk a tiszteletlenséget.

A kézírás vizsgálata során az aláírás kiemelt figyelmet érdemel. Az aláírásban van lehetőség ugyanis az Én (fokozottabb) megjelenítésére, árulkodik a felelősséghez és döntéshez való viszonyról, valamint a hitelességről is.

Márai Sándor (1900–1989) így fogalmazott egyik művében: „Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.”

(Egy érdekesség az aláírásában: látható módon egybeírja a vezetéknevét a keresztnevével, amit úgy valósít meg, hogy közben megjeleníti az 1-es számot, vagyis a hivatás és a magánélet nem vált szét az életében, fokozott az önmegvalósítási igénye is.)

Egy-egy elemzés kapcsán mindig megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon befolyásolható némileg az egyén stílusát meghatározó személyiségjegyek? Üdvözítő válasz, hogy az írássajátosságok (a jelek és a jelkörnyezet) azonosítása és az íráselemek értelmezése kétségkívül lehetőséget kínálnak egyfajta visszacsatolásra és finomhangolásra, amelyet mindig kontroll elemzés követ (esetenként kiegészülve rajzelemzéssel is).

És végül álljon itt néhány „tipp”, amely stíluskommunikációs aspektusból előnyös lehet:

-        az egyéni/egyedi, de olvasható íráskép,

-        a lendületes vonalvezetés,

-        a tagoltságra törekvés,

-        az egyenletes margótartás,

-        az arányos zónák,

-        huroktartalom megléte mind az alsó, mind pedig a felső zónában és

-        az oválnyitás.

Dr. Nagy Valéria – Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar; valinagy@mk.u-szeged.hu