Az emberi mivolt velejárója a hibakeresés. Természetes hát, hogy ha meghalljuk a „Facebook” szót a pillanat töredéke alatt több érvet hozunk fel ellene, mint, ha évekig gyűjtögetnénk a pozitív hatásait. Vajon ennyire nyilvánvaló negatív befolyással bír vagy ez is csupán egy, a birka jellegű társadalom egyik tagjának a tapasztalata, amit azután mindenki átvesz? Van-e határ, amin belül maradva csak az előnyeit tapasztaljuk, vagy aki egyszer ráérez, azt beszippantja a rendszer?
Hatások és az egészségünk
Számos tanulmány, cikk és internetes portál foglalkozik a Facebook és az egészség kapcsolatával, de egy sem teszi le a voksát egyik oldalon sem. Talán mert az éremnek is két oldala van és a „jó” sem létezhet „rossz” nélkül, így a befolyásolás irányainak mértéke sem teljesen kézenfekvő.
Az ithacai Cornell Egyetem kutatásai szerint a Facebook hatékonyan növeli az önbizalmat, táplálja az önértékelést, köszönhető ez annak, hogy a saját profil oldalunkon bármilyen információt közölhetünk magunkról függetlenül a valóságtól. A Lancaster Egyetem kutatói kimutatták azt is, hogy a portál bizalomépítő jellegű, ezzel összefüggésben pedig, hogy általa legyőzhető a félelem és a magányosság.
„Az emberi mivolt velejárója a hibakeresés”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy megjelent egy új betegség, amit „Facebook-depressziónak” hívnak. Ennek lényege, hogy a felhasználó még intenzívebben hasonlítgatja magát ismerős vagy ismeretlen személyekhez, kudarcnak éli meg, ha az információ, amit megosztott akár kép, akár szöveg formájában nem kap kellő „like”-ot, vagy nem kommentelik a felhőkarcolókká tornyosult elvárásainak megfelelően. Ezen kívül fontos megemlíteni az étkezési zavarokat és a veszélyes szexuális életet, amit szinte bármelyik internetes oldalnál ki lehet(ne) mutatni.
Ez hogyan hat az egészségünkre? Véleményem szerint negatívan, aminek egyetlen oka van: a mértéktelen felhasználás, függőség. Ha az élettani hatásokat vizsgáljuk, megállapítható a szemkárosodás, a hallás romlása, görbe gerincoszlop, amely kifejezetten a számítógép használatból adódik, amibe a „facebookozás” is beletartozik. A hamis kép, amit magunkról kialakítunk, hogy jobban szeressenek, hogy népszerűbbek legyünk mind csupán az illúzió varázsa, amit ha nem igazolnak vissza az ismerősök, ismeretlenek a kártyavár összeomlik, a túlzott „like” hatására pedig a saját realitásérzékünket is elveszítjük. Ördögi kör ez, amiből egy idő után csak segítséggel lehet „kigyógyulni”. A felszínes barátságok, a tönkrement párkapcsolatok, szociális viszonyok esetleges temetője ez, amennyiben nem találjuk meg az arany középutat.
Arany középút
S, hogy mi az arany középút? Úgy gondolom egyénfüggő. Mert vannak olyan emberek, akik szimpla kapcsolattartásra használják, vannak, akik tudományos, kulturális és sok minden másfajta információ átadására, marketingre, reklámra és akadnak olyanok is, akiket ha kiszakítanánk a Facebook világából akár csak egy órára is, beleőrülnének. Az arany középút talán ott kezdődik, hogy górcső alatt vizsgáljuk magunkat és a cselekedeteinket, hogy mit miért teszünk, nem teszünk. És ez a Facebookra is igaz.
Tény, hogy a mezsgye a hatásokat illetően csupán hajszálnyi vékonyságú, de mértékletességgel minden bizonnyal egyensúlyban lehet tartani. Érdemes tisztában lenni tehát ezzel a bizonyos határvonallal, hogy eldönthessük a Facebook a barátunk vagy az ellenségünk.
Bucsányi Renáta
Szakirodalom:
http://soulbook.blog.hu/2011/06/01/a_facebook_hatasa_szemelyisegunkre_es_egeszsegunkre
http://www.drweil.com/drw/u/QAA400913/Are-Facebook-and-Twitter-Healthy.html
http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/3423/facebook-depresszio